Interjú dr. Pataki Gergellyel a szépség és a tökéletes végeredmény titkáról a plasztikai sebészetben

Interjúk 2014. január 29.

Új Bolyai-interjú kötetet adott ki a Magyar Tudományos Akadémia költségvetéséből működtetett Bolyai Műhely Alapítvány, melynek egyik fejezete a dr. Pataki Gergellyel készült alábbi hosszú interjú.

Az igényes és tartalmas könyv szól a szépség és pénz szerepéről és sok más fogalomról is, amely vele kapcsolatos (pl. mérték, érték, fogyasztás). Az eddig megjelent Bolyai-interjú kötetek interjúk alanyai neves és/vagy sikeres emberek voltak. 2012-ben jelent meg a Műhely szerkesztésében a tehetség kérdését körüljáró Kvalitársak című interjúkötet, többek között olyan személyiségekkel, mint Sólyom László, Várszegi Asztrik, Hesna al Ghaoui, Regőczy Krisztina, Roska Tamás, Freund Tamás, Csányi Vilmos és Csermely Péter. Az idei kötet alanyai: Bod Péter Ákos, Babarczy Eszter, Róna Péter, Balázs Géza, Eva Joly, Török Gábor, Sinkó Eszter, Pataki Gergely, Szemerkényi Réka.

A plasztikai sebész új lehetőségeket nyit meg a páciens életében

Bolyai Műhely: Szokták mondani, hogy a szépség belülről fakad. Mennyire egyeztethető ez össze azzal, hogy bárki bemegy a plasztikai sebészhez, letesz az asztalra egy összeget, és megkéri az orvost, hogy „rakja össze”?

Pataki Gergely: Ez nem így zajlik. A plasztikai sebészeti konzultáció úgy működik, hogy elbeszélgetünk a pácienssel, aki elmondja, milyen testi adottsága, esetleg deformitása zavarja meg testi, lelki harmóniáját. Ennek megoldásához kéri segítségünket. Gond lehet egy nem jól mozgó ujj, egy megereszkedett szemhéj, de egy deformált mell is.

Több megoldást vázolunk fel a páciens számára, és vele együtt választjuk ki a legmegfelelőbbet. Ma már nemcsak a gazdagok kiváltsága a plasztikai sebészet. A többgyermekes kismamától kezdve a szegény roma kislányon át a gazdag vállalatvezetőig terjed a páciensek köre.

Nem érdemes kizárólag a hírességek átalakulását közszemlére tévő média felől közelíteni ehhez a világhoz. Rossz az a köztudatba beidegződött sztereotípia, amely a plasztikai sebészeket az amerikai filmek napbarnított szépfiúiként, pácienseiket pedig a Baywatch sorozatban megjelenő óriáskeblű hölgyekként ábrázolja. Ez a hiedelem ma már inkább tájékozatlanságra vall; hiszen a plasztikai sebészet részterületeivel; a helyreállító-sebészettel, az esztétikai sebészettel, az égési- és a kézsebészettel, valamint a regeneratív medicinával az orvostudomány szinte legszerteágazóbb része.

Ez a szakterület rengeteg innovatív erőt mozgat, és óriási fejlődést generál az orvostudományban. A plasztikai sebészet az orvoslás egyik leggyorsabban fejlődő tudományága is egyben: az eszköztárak fejlesztése mellett a sebgyógyítás, a szövetregenerálás területe jórészt a plasztikai sebészek tapasztalatain alapulva lendül tovább. Ma már komoly eredményeket értünk el pl. a szövetpótlás területén, képesek vagyunk saját szövetekből egy daganatos emlőt forma és méretazonosan helyreállítani.

Már azt is látjuk, hogy a jövőben saját vagy tenyésztett sejtekből fogunk „előállítani” teljes értékű szöveteket. A mikrosebészet, a géntechnika fejlődésével pedig nagyon sok betegségen, sérülésen tudunk majd segíteni. Ez a szakma teszi lehetővé az elvesztett testrészek, például a fül, az orr pótlását. Sok mindent tudunk majd „megjavítani”, és egyre tökéletesebben; a forma és a funkció egységének helyreállítása érdekében.

– Ez azért elképesztően hangzik! Vannak-e határai a fejlődésnek?

– Vannak és lesznek is határok. Akár angyalszárnyat is képezhetnénk az emberi háton bőr-izom lebenyből, de mégsem tesszük meg. Nekünk nem az a feladatunk, hogy új embert alkossunk, hanem az; hogy az emberi testen a technikai fejlődés lehetőségeit alkalmazzuk, akkor is, ha valamilyen rendellenesség vagy sérülés megzavarja az egészséges testi-lelki harmónia kialakulását, fennmaradását. Saját testünkkel való elégedetlenségünk is zavart okozhat, megbetegíthet; és indokolt esetben itt is segítséget nyújthat a plasztikai sebészet.

– Hogyan segít egy plasztikai sebész?

– Talán nehéz elfogadni, hogy sok ezer kollégám – velem együtt – azt is segítségként fogja fel, ha egy nőnek a mellnagyobbítása szerzi meg a munkahelyét vagy a párkapcsolatát. A megnövekedett magabiztosság és harmónia egészséget és életminőséget teremt, munkaképességet javít. Tudományos tény, hogy a korábban mellük formátlansága és kirívó mérete – ami nemcsak túl kicsi, de túl nagy is lehet – miatt komplexusoktól szenvedő hölgyek önbizalma a mell korrekcióját követően óriási mértékben megnő.

Ahogyan segítség az, ha az összenőtt ujjakat szétválasztom, hogy a kisgyerek jobban foghasson; a plasztikai sebész nézőpontjából funkcionális javulás az is, ha a páciense szebbnek, értékesebbnek tartja magát, ha meg van elégedve a kinézetével.

Tudunk segíteni azoknak a hölgyeknek, akiknek a munkájuk szempontjából nagyon fontosak a tökéletes testarányok, a tökéletes külső. És azoknak is, akiket a sors annyira előnytelen adottságokkal áldott meg, hogy ettől női létükben bizonytalanok, és így nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak maguknak párt találni, érvényesülni. Sok ember, ha szebbnek, jobbnak tartja a külsejét, értékesebbnek tartja önmagát is. Ez lehet, de általában nem szabad firtatni.  „Ép testben ép lélek” –mondták az ókori rómaiak is.

A kissé pejoratív „farkastörvény” kifejezéssel illetett jelenség egyébként, nem más, mint az evolúció; a több millió éves „kiválasztódás”, ami a mai emberiség létrejöttéhez vezetett. „Minél szebb, okosabb és ügyesebb vagy, annál jobbak az esélyeid”. Az ember mindig is törekedett belső és külső adottságai javítására, kibontakoztatására: ősidőktől fogva képezte magát, növelte tudását, fejlesztette képességeit, valamint edzette testét, ápolta, díszítette külsejét. Milyen találó, hogy a görög „plasztikosz” szó, melyből a plasztikai sebészet kifejezés ered, a „képzést” jelenti.

– Mennyire van benne génjeinkben a szépség keresése?

– Kutatások igazolják, hogy már 14 órával születés után az újszülött hosszabban néz szép arcokról készült fotókra, mint a kevésbé szép arcokat ábrázoló fényképekre.

Egy másik emberi szépség és annak hatásait vizsgáló kutatássorozatban gyerekek szavaztak arra, hogy a hasonló korú 1182 gyermekből ki lesz sikeres a tanulmányi eredményben. A szép, szimpatikus vonásokkal rendelkező gyerekek 74%-ánál, míg a kevésbé attraktív gyerekek 26%-ánál szavaztak a jó tanulmányi eredményre.

– Miért szép a szimmetria?

– Vannak bizonyos arányok – pl. a szimmetria –, melyeket sok ezer évvel ezelőtt szépnek találtunk és jelenleg is szépnek látunk. Génjeinkben van a szimmetria keresése. Ha egy szép arcról eltüntetjük az aszimmetrikus részeket, az arc még vonzóbbá válik.

A szimmetriával olyan jellemzők áll­nak szoros kapcsolatban, mint a fejlődési stabilitás, az ellenálló képesség és a termékenység. A természetben a szimmetria a nyugalom, az ergonómia, az ésszerűség, a stabilitás kifejeződése. Az élővilág egyedeinek jelentős része valamilyen szimmetria szerint építi fel testét. A bioszféra a különféle lehetséges szimmetriatengelyek, tükrözési pontok, síkok felhasználásának gazdag tárháza.

A szimmetriának a földi élővilágban tapasztalt dominanciája elgondolkodtató, lehetséges okaként a könnyebb mozgást tételezik fel, mint mindenfajta szimmetrikus élő szervezet létrejöttének eredő okát. Az emberiség domináns csoportjai a természettől ellesett szimmetriát tarthatták kezdettől fogva harmonikusnak, szépnek. A női arc szimmetriája mindig is fontosabb volt, hiszen a férfiak arcát évtízezredekig szakáll takarta.

– De hát a szépségideál folyamatosan változik! A milói Vénusz most ugyan kinek tetszene?

– Nem egészen így van, mert ha például Nofretete ókori egyiptomi királyné halotti maszkjának sziluettjét és a róla készült műalkotásokat összehasonlítjuk Penélope Cruz arcával, alig találunk az arc szimmetriájában, az arc vonalaiban, arányaiban valami eltérést.

Ez azt jelenti, hogy 3-4 ezer éve alig változott a szépségideálunk – ez a természetes arányokra, vonalakra vonatkozik. Persze, változás azért van. Most olyan korszakban élünk, hogy a nők úgy festik ki magukat, hogy a szemöldök ív belülről felfelé, majd kifelé emelkedik.

Marilyn Monroe-é vagy Gábor Zsazsáé még félkörív volt. Az elmúlt évek szépségkirálynői szinte kivétel nélkül belülről kifelé fokozatosan emelkedő szemöldökkel vannak megáldva. Az enyhe változást a média és változó szokásaink magyarázzák. Vannak földrészenkénti szépségideálok is: Európában a mell, Afrikában a fenék, Ázsiában a szem és az orr igen hangsúlyos.

– Meg lehet állapítani, hogy kik a legszebb nők a világon?

– Szerintem a világon a legszebbek a Kárpát-medencén belül, vagy attól párszáz kilométer távolságban élő nők; elsősorban a magyar, az ukrán, a horvát és román nők, ez pedig főleg óriási genetikai diverzitásunknak köszönhető. Ezen a helyen keveredtek leginkább a különböző népcsoportok. Szoktuk mondani: a magyar nők a legszebbek.

Ennek egyik fő okaként pusztai őseink vándorló életmódja, illetve a Szent István által megteremtett államiság kialakulását megelőző; a nyugati hatalmak egységbe tömörülését késleltetni, akadályozni szándékozó fegyveres portyák, az úgynevezett „kalandozások” jelölhetők meg. Később a tatár, kun, szláv, német, török gének aránya növekedett.

A nagy vérkeveredés áll a magyar nők kivételes szépségének hátterében. Az ázsiai gének keveredtek a meghódított területek (szicíliai, luzitán) lakosságának génjeivel. A genetikai sokszínűség pedig meghozta a maga gyümölcsét. Meglepő, hogy egymástól távoli földrészeken élő férfiak is a magyar nőket találják a legvonzóbbnak, ha sok közül választhatnak.

Fotósok, akik megörökítik a szép magyar nőket, arra hívták föl a figyelmemet, hogy országunkban Kecskeméten és Székesfehérváron élnek a legszebb nők. Talán azért, mert arrafelé fontos hadiutak vezettek, és a kalandozó nemzetből Európa közepén lévő befogadó nemzet is lettünk.

– Szereti a szép nőket? Mit érez egy szépségversenyen, ha éppen zsűrielnökösködik?

– A szépségversenyek számomra képzési helyek, nem férfiként ülök ott, hanem műértőként, talán, mint egy múzeumban, lesem az arányokat, objektíven osztályozom, numerifikálom a szépséget. Keresem és tanulom a harmonikus szépet.

– Hogy lehet megállapítani a legszebb szépet?

– Leányaink, asszonyaink és minden ember arcán és testalkatában magas fokon érvényesül az arányosság. Ez a jelenség az aranymetszéshez közelít, amit a görög nagy fi betűvel jelölünk, és matematikailag is leírható: Φ ≈ 1,618. Ez a mutató a természetben (faágak, gyökerek, csigák rajzolata), és a művészetben is megtalálható.

Ugye ismeri Leonardo da Vinci híres rajzát: a körívbe helyezett, széttárt végtagokkal ábrázolt ember figuráját? Leonardo ezen mutatta be, hogyan érvényesül az arányosság, a fi, az emberi testen. Az ujjak hosszúsága a tenyérhez képest, a lábszár izmos része a lábszár egészéhez képes, az arc a mell arányai, mind hasonlóak vagy megfelelnek a Fibonacci-számnak.

A plasztikai sebész is alkalmazza ezt az aranymetszési szabályt a műtéteinél. És a korábban említett szimmetriát. Szépségversenyek zsűri elnökeként gyakran kell a női szépségről beszélnem. Szeretnék mindenkit meggyőzni arról, hogy a női szépség egy megmagyarázhatatlan természetfeletti titok, amely formák és kisugárzások kifinomult összjátéka és minden nőben elemi erővel jelen van. Bonyolult megállapítani a legszebb szépet, ezért is nehéz sokszor a zsűri döntése.

– Ön szerint mivel magyarázható az emberiség folyamatos szépségkeresése?

– Az antropológus így válaszolna: „Az emberiség szépségkeresése ősidőktől fogva létezik. Evolúciós hajlam.”

Dosztojevszkíj így ír a szépségről: „A szépség és az azt megtestesítő alkotás vágya elválaszthatatlan az embertől, e nélkül jószerivel nem sok örömet talál a földön. Az ember megkívánja, megtalálja és befogadja a szépséget minden feltétel nélkül, csak azért, mert szépség, és áhítattal leborul előtte, nem kérdezi, mire használható…”

A teológiai szempontból a válasz talán ez lehetne: Isten saját képére teremtette az embert, így az ember „eredendően szép” és keresi a szépet, azaz Önmagát és azt, akinek a képére létrejött, Istent. A szépség keresése tehát Isten utáni ősi vágyunk lehet?

A plasztikai sebész nem magyaráz, az a filozófusok feladata. Mi elfogadjuk a tényt és kiszolgáljuk az igényt legjobb tudásunk és meggyőződésünk szerint.

– Egy műtét lelki eredménye mennyire lesz tartós? Mennyire gyakori a műtéti függőség kialakulása?

– Rendkívül ritka jelenség: az esetek többségében a páciensek egy problémával bejönnek, és ha arra megoldást találunk, akkor elégedetten élnek azon túl egész életükben. A plasztikai sebész szikéje átvágta azt az akadályt, ami az életük kiteljesedését gátolta, új lehetőségeket nyitott meg számukra.

A plasztikai sebészeti beavatkozás működik, nem az ördögtől való: a női szépség, a női minőség és egészség megteremtéséhez felhasznált eszközök egyike, akár a egy kicsit a kozmetika, a fodrászat is, és még sorolhatnánk mindazt a szolgáltatási területet, amit a hölgyek szépségük és egészségük érdekében igénybe vesznek. Talán a média hatása lehet az, ha valaki mániákusan keresi a műtéteket, ezt általában el is kell utasítanunk. Kis testképzavara sokunknak van.

A nagyon testképzavaros betegeket például nem szabad megműteni, mert az ő számukra a plasztikai sebészet nem kínál megoldást. De normál esetben az indikációt a páciens állítja fel. és mi mérlegelés után elfogadjuk. A plasztikai sebészet az orvostudomány határmezsgyéjén van és gyógyító, szépítő és szolgáltató jellegű tevékenység is. Ezt nem kell szégyellnünk. Ellenkezőleg, a gyógyítás és a formázás perfekcionizmusa mellett törekednünk kell arra, hogy amit csinálunk, azt – mint szolgáltatást is – a lehető legmagasabb fokon műveljük.

– Ön kezel hírességeket is, ebben a körben pedig többen szerepelnek újságokban sorozatos műtéti beavatkozásokkal. Önnek volt már ilyen páciense?

– Nem emlékszem, hogy lett volna túlzásba esett híres páciensem, de ha előfordul majd, egészen biztosan lebeszélem a többszörös operációról az illetőt. Nem végezhetünk olyan műtéteket, amelyeknek nincs értelmük – én csak azt csinálom meg, amiről tudom, hogy a páciens javára válik.

– Betegekről vagy páciensekről beszélünk, ha plasztikai sebészetről van szó?

– Szerencsésebb a páciens kifejezést használni, mert valóban sokszor előfordul, hogy egészséges embereken végzünk műtéti beavatkozást. Ez a plasztikai sebészeti terület egyik jellemzője.

– A plasztikai sebészek szikével dolgozó pszichológusok is?

– Ezt nem mondanám, akkor sem; ha látványos pszichés változásokat tapasztalunk egy adott deformitást megszüntető plasztikai műtétet követően, hiszen a helyreállított külsővel már magabiztosan lehet részt venni a társas életben, páciensünk számára is megnyílik a többi ember számára korábban is használható lehetőségek sora.

A szike a sebész eszköze, a fizikai testen hoz létre gyors, azonnali eredményt; legfeljebb a gyógyulási, felépülési idő lehet kissé elhúzódó.

A pszichológus munkája során a páciens testi, lelki egészségét akadályozó érzelmek, hiedelmek, gondolatok bonyolult szövedékével kerül szembe, ezek kedvező irányba történő változtatásához másfajta eszköztárra, és főleg nagyságrendekkel több időre van szüksége.

Lényeges különbség az is, hogy míg a műtét során a sebész az aktív, a páciens pedig többnyire teljesen passzív, mély altatásban vesz részt önmaga átalakításában, a pszichológiai beavatkozásban a páciens aktív együttműködése, munkája nélkül még a terápiás szerződés sem köttetik meg. Bár ez a meglátásom az évek során kicsit változott: ma már úgy vélem, hogy miután egy páciens érzi a jól sikerült műtét hatását (pl. önbizalmára), önmaga pszichológusává válik, és tranzformálhatóvá válik sok minden, aktívan képes megerősödni jelleme, magabiztossága, vagy általában valamely jó tulajdonsága. Ez a képesség, vagy lehetőség a műtét nélkül nem jelenik meg, nincs.

Gyökereiben persze eltérő a két paradigma: a sebész kiveszi a rosszat, esetleg tesz helyébe jót, vagy átalakítja a „rosszat” „jóvá”, a pszichológus pedig az esetek döntő többségében arra biztatja páciensét, hogy fedezze fel, az általa „rossznak” címkézett tulajdonságait, tüneteit, melyek belőle fakadnak, az ő részei, és valaha, eredendően jó cél érdekében jöttek létre, és fennmaradásuk is csak azért lehetséges, mert egy nagyobb rendszerben valami célt szolgálnak. Ha a rendszerben tud változtatni, akkor a tünet feleslegessé válik, és mintegy magától elmúlik. Akár az elszarusodott bőrsejtek a bőr felszínéről, úgy válnak le feleslegessé vált tünetei az emberről.

Más a pácienssel való kapcsolat jellege is a két gyógyító szakmában.

Az orvos-beteg kapcsolaton belül is a sebész-páciens kapcsolat a legintimebb, hiszen itt a beteg a saját nyugalma érdekében fel kell, hogy ruházza az operatőrt egy átmeneti mindenhatósággal, különben nem merne a kése alá feküdni.

Az eredményes kommunikáció érdekében értenünk kell az orvos-beteg kapcsolatban lejátszódó pszichológiai folyamatokat. Ehhez szükség van személyes adottságra is, ami fejleszthető tréningekkel, és fejlődik magától is a praxis során, ha odafigyelünk az orvos-beteg kapcsolatban felbukkanó új elemekre, esetleges elakadásokra is.

A plasztikai sebész diszkrét interjútechnikája nagyon fontos.

Képzelje csak el, hogy évtizedek óta szebb külsőre vágyik, vagy valamilyen testi elváltozással él, emiatt komplexusai vannak, az önértékelése csökkent, esetleg visszahúzódóvá vált. Ezeknek a problémáknak a feltárása adott esetben a plasztikai sebészre vár. Előfordul, hogy a páciensek az első beszélgetés alkalmával nem is merik elmondani, hogy igazából miért fordulnak hozzánk.

Ez természetes jelenség, de a mi feladatunk az, hogy a pácienssel olyan bizalmi kapcsolatot építsünk ki, amelyben őszintén feltárhatja minden problémáját. Ténykérdés, hogy nálunk gyakran jobban kiderül a probléma, mint egy pszichológussal történő beszélgetés során. És ez teljesen érthető, hiszen a páciens tőlünk várja a számára a probléma megoldását jelentő műtétet, míg speciális helyzetében a pszichológustól legfeljebb együttérzést remél.

– Mennyire fontos a bizalom a plasztikai sebészetben a többi szakmához képest?

– A bizalom a gyógyítás alapfeltétele minden szakmában. Ez a plasztikai sebészetben hatványozottan érvényesül. Az autónkat sem bíznánk rá arra, akiben nem bízunk, hát még saját magunkat, arcunkat vagy mellünket! Sokan szorongást, félelmet éreznek az orvos jelenlétében, ez nagyrészt az egészségügyi rendszer ellátási hiányosságaiból eredő korábbi rossz tapasztalataiknak köszönhető. Ideális esetben az orvos jelenléte biztonságérzetet kelt és nem szorongást okoz; különösen egy kórházi osztályon. A nyugodt környezet, a biztos háttér a jó együttműködés alapja. Ezért helyezek erre nagy hangsúlyt a működésünkben.

– Milyen a női-férfi páciensek aránya a magánklinikán?

– Megközelítőleg 80-20%, ma már a férfiaknál is egyre inkább terjed az esztétikai célú beavatkozás, Magyarországon is egyre több férfi fordul plasztikai sebészhez.

– Ez vajon minek köszönhető?

– Annak, hogy változik az emberek szemlélete, felfogása, hogy a módszerek és eszközök egyre inkább fejlődnek. Korábban például nem létezett megoldás a férfi mell elnőiesedésének kezelésére, pedig ez nagyon zavaró tud lenni egy férfi számára.

Köszönhető a változás annak is, hogy a már operált emberek tovább mesélik pozitív tapasztalataikat, és ezt terjeszti a média is. Az Egyesült Államokban 1972-ben történt felmérések során a férfiak 85% százaléka volt megelégedve testével, míg 2001-ben már csak 57%-a. Ez minden bizonnyal az amerikai médiának is köszönhető. Ebben az időben a gyermekjáték G.I. Joe korábbi izomtömegének kétszeresére növekedett!

Az újszülött érkezése egy – az Egyesült Államokból elindult – új jelenség szerint annyira megviseli fizikailag az az apákat, hogy külön nekik szóló plasztikai sebészeti csomaggal igyekszenek segíteni. A jelenség neve: Daddy Makeover, vagyis kispapa-átalakítás.

A szülés utáni helyreállító műtétek (angolul: Mommy Makeover) mellett a Daddy Makover is létjogosultságot nyert, legtöbbször zsírleszívást, hasplasztikát és arcesztétikai beavatkozásokat foglal magában. Itthon azonban jobban tesszük, ha a „kispapáknak” több alvást, ellenőrzött kalóriabevitelt és több sportot javaslunk. Ez az első lépés.

A férfiaknál egyébként az Egyesült Államokban az orrplasztika vezet, szorosan mögötte a zsírleszívás. Itthon nincs ezírányú statisztikai adat.

– Átlagosan milyen korosztály, ki és általában mivel fordul Önhöz?

– A legkisebb gyermeket pár naposan hozták, a legidősebb páciensünk 98 éves. Tetőtől talpig fordulnak hozzánk minden problémával, így a magánklinikán mindennel foglalkozunk a mellhelyreállítástól kezdve az anyajegylevételen át a benőtt lábujjköröm eltávolításáig. A leggyakoribb csoport a huszonöt és negyvenöt év közötti nők. A leggyakoribb műtét a mellplasztika és a zsírleszívás.

A plasztikai sebészet nem csak a gazdagok kiváltsága. Vannak olyan frusztráló tényezők, amelyek valakit már gyermekkorától, az énkép kialakulása óta kísérik. Ha valaki határozottan úgy gondolja, akkor válik teljessé, akkor tud az én kibontakozni, ha megszabadul valamitől, ami őt születése óta boldogtalanná teszi, vagy nagyobb, formásabb lesz rajta egy testtájék, mely boldogabbá teszi, akkor azon változtatni lehet, és sok esetben kell.

Ez nem a „gazdagok szórakozása”, és senki számára nem elérhetetlen. Praxisomban volt postás, vagy targoncás is, aki hosszú évek tudatos spórolásával gyűjtötte össze azt az összeget, amellyel műtétét kifizethette és ma boldog ember.

– Sikertörténet-e a plasztikai sebészet? Különleges emberek a plasztikai sebészek?

– A plasztikai sebészet szerintem sikertörténet, mert megfelelően alkalmazva olyan mértékben képes hozzájárulni a páciensek életminőségének javításához, ahogyan más szakma ritkán. (Nyilván egy daganateltávolító mutét során emberéletet menthetünk, így pl. az onkológiai sebészet egy különösen szép szakág.)

A plasztikai sebészet a funkciót és a formát azonban együtt változtatja meg, ennek következtében megváltozik az ajakhasadékos páciens élete is, de a többgyermekes anyukáé is megváltozik, miután szétcsúszott hasizmai helyreállítása során helyrehozzuk a kötényhasát is. Ezzel együtt, nem mi vagyunk a nagy varázslók, senki ne higgyen ilyet magáról, egyik plasztikai sebész sem, hogy különleges… egyszerűen csak a szakma ilyen: gyorsan, markánsan és jó (szép) irányba változtat.

– Miből tevődik össze egy műtét ára? Szabad-e az olcsó plasztikai beavatkozásokat tolakodóan hirdető intézményekbe menni?

– Az a páciens, aki egy érdeklődés során először csak az árat kérdezi, és a legolcsóbb árat bemondó helyre megy el, csaknem teljes valószínűséggel számíthat arra, hogy a legigénytelenebb ellátást kapja. De a legdrágább sem biztos, hogy a legjobb.

A legdrágábbnál például a fizetett reklámokat, médiaszerepléseket is bele kell kalkulálni az árba. Itt mondom el büszkén, hogy nálunk ilyen nincs, mert ez idáig reklámra egy fillért sem költöttünk. Az ár egyébként egy bonyolult rendszer alapján kerül kikalkulálásra; összetevői többek közt az eszközök minősége, felhasznált anyagok, a többi közreműködő képzettsége, a műtői pl. klinikai háttér és műszerek korszerűsége, az érzéstelenítés eszközei, anyagai, a benntartózkodás, ápolás biztonsága, de ebben a plasztikai sebész rendszeres külföldi képzése, tanulmányútjai, drága kongresszusai vagy szakmai könyvei és folyóiratai is szerepelnek.

Ha az ember ebben a gyorsan változó világban mindig az egyik (ha nem a ..) legjobb technikát szeretné használni a praxisában, ahhoz évente többször, sok-ezer dolláros kurzusra is el kell mennie. Máskülönben még mindig pl. vastag kanülökkel történne a zsírleszívás és nem lenne szövetregeneráló sajátzsír visszatöltés sem a repertoárban.

Az interneten, fórumon és egyéb hirdetésekben is találkozhat az érdeklődő olyan esztétikai beavatkozásokat hirdető céggel, ahol nem található meg a közreműködő plasztikai sebészek neve, és a konzultációra érkező pácienst orvosi képesítés nélküli „esztétikai tanácsadó” fogadja, gyakran szakmai járatlansággal, de rábeszélős üzleti képességekkel, miközben az ott működő, addig névtelen plasztikai sebész csak az előleg kifizetése és az eldöntött szándék után találkozik a pácienssel.

Ezek a vállalkozások, melyeket nem plasztikai sebészek vezetnek mind szakmailag, mind etikailag minősíthetetlen praktikákat folytatnak. Nem véletlen, hogy néhány ilyen helyen került be emberi szervezetbe a legtöbb legolcsóbb (később beültetésre alkalmatlannak ítélt) mellimplantátum is. Az olcsó árakkal történő manipuláció tehát veszélyes is, hiszen ebbe nem fér bele az elvárható legjobb technika és anyagok használata.

A rámenős üzleti taktika, a kuponozás, a többi „egyik mellet fél árban” vagy „mellnagyobbítás mellé ingyen szőrtelenítés” reklámok etikátlan, a szakmát és a pácienst is degradáló reklámtevékenység sok országban már a plasztikai sebészeti társaságok által betiltott tevékenységek, itthon még sajnos nem. Szerencsére a legtöbb páciens gyanút fog, legkésőbb a „konzultáció” körülményei és a hiányos szakmaiság után.

– A celebek, akiket műtött hogyan találják meg Önt és fizetnek-e?

– Nálunk is megfordulnak hírességek, de – ellentétben sok más hellyel – mindegyik kifizeti a műtét árát. Ajánlások alapján jönnek, mint pácienseink túlnyomó többsége.

– Mi volt a legutóbbi műtét, amit nem vállalt el?

– Egy orvoskollégám támasztott irreális elvárásokat a műtétet követő felépüléssel kapcsolatban, ezt nem vállaltam. Ezen felül volt egy testképzavaros páciens, akinek nagyon szép, karcsú lábszára volt, és azt szerette volna, hogy vastagítsuk meg.

– Mennyire gyakoriak a szövődmények?

– Ritkák, hiszen általában az emberi test kültakaróját műtjük és nem pl. mellkasi vagy hasi, belső szerveket. Megfelelő kórházi körülmények között minimálisra lehet csökkenteni a szövődmények előfordulási gyakoriságát a szövetkímélő technikák, megfelelő műszerek és gyógyszerek alkalmazásával.

– Mi a titka a tökéletes végeredménynek a plasztikai sebészetben, mi mindenen múlhat egy mellplasztika eredménye? Mi lehet hosszú távon az elégedett páciens és egy elégedett páciensekkel rendelkező praxis titka?

– Öt dolgot emelnék ki.

1. Az individuális hozzáállás. Mindenkinek egyéni adottsága és testképe van, melyet részletesen kell elemezni. Szükséges a páciens személye iránti nyitottság. Szükséges a megfelelő intimitás a kommunikációban, ilyenkor tudja a páciens megfelelően megfogalmazni kérését, elvárását melle formájával és méretével kapcsolatban. Szükséges, hogy minden páciensnek reális elvárásai legyenek, ez részletes egyeztetést igényel. Mellnagyobbításnál jó példa, hogy több, mint 1000 különböző méretű implantátummal dolgozunk, ebből kell kiválasztani a 2 legmegfelelőbbet. Az individuális kezelés része az is, hogy a páciensben realisztikus elvárásokat alakítsunk ki a végeredményről.

2. A minőség mindenekelőtt. Mindenben az elérhető legjobb minőségű termékeket használjuk, legyen szó műszerekről vagy implantátumokról. Emberi testbe csak az általunk legjobbnak vélt anyag kerülhet be, ne legyenek kompromisszumok. Ide tartozik a műtőben elvárt szigorú munkarend (melynek eredménye a maximális sterilitás is), ellenőrzés és a munkatársak megválasztása, képzése. Ebben a szakmában nem lehet hibázni, mert súlyos következményei vannak.

3. A kreativitás. A plasztikai sebészet így a mellplasztika is igen nagy kreativitást, jó szemmértéket és művészi vénát is igényel. Erre képezni kell magunkat. A mellnagyobbítás az esztétikai sebészethez hasonlóan a tudomány és a művészet közötti hídon helyezkedik el. A kevesebb sokszor több; pl. egy tökéletes alakú mell nagyobbnak látszik, mint egy valójában nagyobb, de nem megfelelő arányú és formájú mell.

4. A technika. A „tökéletes” mellnagyobbítás kapcsán is például sok kérdés merül fel. A lényeg, hogy mit ? mekkorát? milyen alakút? és a mellkashoz és (mivel páros szerv) egymáshoz képest hova ? helyezünk be. Látszik tehát, hogy több rizikós pontja van a „műveletnek”.

5. Az innováció. A plasztikai sebészet a leginnovatívabb orvostudományi ágak egyike. Mindig igazodunk a korhoz (pl. ultrahangos szike alkalmazása), sőt új fejlesztéseket készítünk, melyeket, ha jók, a külföldi szaksajtó elismeri.

– Mi az oka annak, ha elégedetlen a páciens?

– Sok ok lehet, de a fentiek pontokban mondottak hiánya sokszor tettenérhető. A témánál maradva ma is van több olyan hely, ahol fals információkat adva aktívan lebeszélik a pácienst pl. egy anatómai implantátumról, holott az adott pácienshez az illene legjobban. Az irreális elvárások is elégedetlenséghez vezethetnek. Mind a műtét utáni időszakkal, mind a műtét várható végeredményével kapcsolatban. Nálunk hála Istennek nagyon ritka az elégedetlen páciens.

– Jelenleg hány helyen praktizál?

– Főként a Semmelweis Egyetem Klinikai Tömbjében és Oktatókórházában végezzük az altatásos műtéteket, a Szt. János Kórházban a gyermekplasztikai operációkat, vezetem a magánklinikámat, ezen felül Németországban is vár rám néhány operáció.

– Németországban hogyan dolgozik?

– Ma már csak alkalmanként utazom el. Korábban kilenc évet dolgoztam kint, és lett néhány olyan betegem, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy én műtsem őket, ha szükséges.

– Ön azon ritka plasztikai sebészek közé tartozik, akik a szakma minden ágát művelik, tetőtől talpig operál embereket, esztétikai és helyreállító célból is. Hogyan tudja ezt összeegyeztetni? Melyikben a legjobb?

– Valóban az esztétikai és helyreállító sebészet szinte teljes palettáját végzem, ezen kívül operálok égetteket és kézsebészettel is foglalkozom. Az igaz, hogy a gyermekplasztikai sebészetet végző kevesek közé is tartozom. A hajas (vagy hajatlan) fejbőrtől a talpig tényleg minden területen megfordulunk. Ezért is szép ez a szakma. Minden területét szeretem a szakmának, számszerűen leginkább a mell és az arc esztétikai műtéteit végzem, de jó érzéssel tölt el, hogy olyan plasztikai sebész tudtam maradni, aki nem csak mellnagyobbítással és zsírleszívással foglalkozik, hanem annál többel.

– A János Kórházban Ön indította újra a gyermekplasztikai sebészetet. Hogyan sikerült megvalósítania?

– A volt főnököm, Pelényi főorvos úr hívására mentem vissza a János Kórházba, ő kérte, hogy szervezzük újra a gyermekplasztikai sebészetet. Ekkor az már egy ideje nem működött. Elkezdtem csinálni, és odáig jutottunk, hogy majdnem minden csütörtöki napot megtöltünk műtétekkel, péntekenként pedig rendelések vannak.

Félállásban csinálom, karitatív munkám részeként fogom fel a gyermekplasztika irányítását, a páciensek ellátását, hiszen amit a közegészségügyben az ember ilyen módon keres, az nem mérhető egyébként ahhoz a kiteljesedéshez, amit azáltal kapunk, hogy gyerekeket gyógyíthatunk. Sok rászoruló gyermek életét könnyíthetjük meg: fejlődési rendellenességeket, égési sérülésekből eredő torzulásokat, hegeket kezelünk, ajakhasadékot tudunk korrigálni, arc- és kézsérüléseket látunk el néhány hónapos kortól tizennyolc évesig bezárólag.

– A karitatív tevékenyég – gondolhatunk Bangladesre vagy a határon túli magyar lakta vidékeken teljesített szolgálataira – hogyan viszonyul a magánpraxisához?

– A kettő kiegészíti egymást. Nem látok nagy különbséget egy olyan gyermek boldogsága, önmagára találása között, akinek például egy heg eltüntetésével könnyebb beilleszkednie a közösségbe, és egy olyan nőnek a változása között, akinek szoptatás közben megereszkedtek a mellei vagy aszimmetrikusak lettek, és miközben nem bír a tükörbe nézni, az a vágya, hogy újra régi önmaga lehessen. Utóbbi esetben esztétikai célú, de valójában helyreállító műtétet végzünk. A páciensek mindkét esetben rátalálnak önmagukra, a testi és lelki harmóniájuk helyreáll, ez a plasztikai sebészet elsődleges feladata. A szakma egységes, szinte semmit nem lehet különböző szakágakra bontani.

Két nagy pillére van a plasztikai sebészetnek, az esztétika és a helyreállítás. A laikus ember azt hiheti, hogy a kettő teljesen elkülönül– milyen szép, hogy a János Kórházban gyerekeket gyógyít az orvos, amikor viszont mellnagyobbító műtétet végez, az egy eretnek tevékenység, amivel csak a pénzes nők igényeit szolgálja ki. Ez egyáltalán nem így van.

Egyrészt manapság a plasztikai sebészet már szinte mindenki számára elérhető, másrészt pedig nem lehet elválasztani a két területet – nincs egyértelműen „fekete” vagy „fehér” egészségügyi panasz. Ha egy sérült gyermek orrát helyreállítjuk, akkor igyekszünk, hogy funkciójában megfeleljen, az ajakmozgását hozzá igazítsuk, de arra is törekszünk, hogy ez egy szép orr legyen és arányában illeszkedjen az arcba. Egy hasplasztikánál nemcsak arra figyelünk, hogy esztétikus eredményt érjünk el, hanem arra is, hogy rendben legyen a has funkciója, és a környező izmok működését is helyreállítsuk.

A fentiek aktualitását épp az adja, hogy az egészségpolitikusok és pénzügyi szakemberek épp most készülnek definiálni a „csupán esztétikai célú szépészeti beavatkozásokat”; hogy ÁFA-kötelessé tegyék az általuk ilyennek vélt beavatkozásokat, holott a kérdés ennél sokkal bonyolultabb. Esztétikai helyreállítás létezik, szépészeti beavatkozás valójában nem, csak a bulvárlapokban.

– Köztudott hogy Ön magyar plasztikai sebészeti missziót alapított. Miért Bangladest választotta?

– Egyszerűen így alakult az életem. Korábban is szerettem volna létrehozni egy missziót a föld egy elhagyatott zugában. Láttam a brazíliai és a délkelet-ázsiai nyomort és úgy éreztem már orvostanhallgató koromban, hogy elsősorban azért leszek orvos, hogy segítsek a szegényeken és a nyomorultakon.

Ez a gyönyörű szakma képes erre, csak oda kell vinni. Éppen oda ahova a sors vezérel. És oda vezérelt. Ez a világ egyik legszegényebb országa, és spórolt pénzünkből, az adományozott kevés alapítványi pénzzel kiegészítve, sokszor százszor többet lehet segíteni a lakosságon, mint máshol. Hússzor többen is vannak, mint mi, így rengeteg az ellátatlan páciens. Egy kis csapattal mentem legutóbb tavaly novemberben, és nagyon jelentőset tudtunk alkotni. Két hét alatt jól szervezett munkával, vezetésemmel három plasztikai sebésszel száznegyvenkét helyreállító operációt végeztünk el. (További információk: cselekves.org)

Mi nem Svájcba megyünk műteni, hiszen ott a lakosság eleve a legmagasabb színvonalú ellátást kapja – ez Magyarországon is jó részt igaz a plasztikai sebészet kapcsán. Bangladesben széles néptömegek vannak ellátatlanul, ott a helyünk. A missziók során sok helyi orvos is csatlakozik hozzánk és tanulnak tőlünk. Oktatjuk őket; a szakmai tudásnak ezáltal sokszorozó értéke van. Hiszen a munkánk valójában vizcsepp – ha nem is a tengerben-, de egy nagy pohárban, hiszen nemcsak néhányszáz rászoruló él ott Bangladesben.

– Milyen típusú problémákkal szembesülnek a misszióban?

– Főként veleszületett és szerzett deformitásokkal, ezen belül égési sérülések, baleseti sérülésekből eredő hegek, hegzsugorodások, végtagzsugorodások, ezek következményei a jellemzőek. Fejlődési rendellenességen belül gyakran kerül sor ajakhasadék, vagy ujjösszenövések operációjára. Ezen felül különböző daganatok eltávolításában is segítünk.

– A határon túli területeken milyen típusú tevékenységet folytat?

– Több határon túl is működő karitatív szervezetnek alapító tagja vagyok. Ilyen a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány, melyet 2002-ben hoztam létre. Az Alapítvány itthon és külföldön is működik. A legfontosabb most az említett bangladesi misszió. 2010 óta évente járunk csapatommal ebbe az országba szegényeket ingyen operálni. Itthoni jócselekedet elmúlt években, hogy például csángó fiatalok egészségügyi szűrésében is részt vettünk és ingyen műtéteket szerveztünk a sérvproblémáktól kezdve bármilyen komoly műtétet igénylő esetekben az alapítványon keresztül. Olyan rászoruló gyerekek voltak ők, akiknek odaát nem lett volna garantálva az anyanyelvi környezetben való orvosi ellátás.

– Több szakmai szervezetben részt vesz, és alapított is néhányat. Melyikre a legbüszkébb? Meséljen erről!

– Több szakmai szervezetnek tagja vagyok, alapítója voltam az Európai Plasztikai Sebészeti Kutatási Társaságnak, több külföldi és magyar karitatív szervezetnek – ezek közül talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy a Magyar Rezidens Szövetségnek lehettem az alapítója tizedmagammal. Ez a szervezet a szakorvosképzés javításáért, azon túl pedig az egész magyar egészségügy megújításáért küzd 1999-es indulása óta.

Miután én már nem tudtam vezetni, olyan emberek vették át, akik soha nem látott módon voltak képesek megfogalmazni az egészségügy problémáit, majd azt a társadalom és a politikusok elé tárni. A szövetség jelenlegi hálapénz elleni küzdelme is ezt a célt szolgálja. Úgy vélem, hogy mára talán beindult egy folyamat, ami a modernizációhoz, feltisztuláshoz, egy korábbi korrupt rendszerből való eltávolodáshoz vezethet.

– Milyen utat kell ehhez bejárni?

– Katasztrófa-medicina zajlott és zajlik ma is, mert olyan munkaerő-eloszlási anomáliák vannak, mind szakmánként, mind területenként, melyek lehetetlenné teszik az egyenlő esély elvét az egészségügyi ellátásban. Így sok minden a szerencsén és az adott helyzeten múlik.

Az egészségügyben gyökeres erkölcsi változásra lenne szükség. Kezdjük velünk, orvosokkal, akiknek még jobban kellene szolgálnunk a hippokratészi eskü szövegét, és megfelelni a társadalmi elvárásoknak.
Több külföldön tanult vezetőre, és több szempontból kicsit más szellemiséggel kiképzett kollégára lenne szükség. Jó példának mindenképpen haza kellene hozni sok külföldön szocializálódott orvost, akik új pozícióba jutnának, olyanba, melybe ahol biztos, hogy példamutató szakmaiságuk és nem pártállásuk, vagy összeköttetéseik miatt kerülnek.

Ezen felül jön az anyagi megbecsülés, hiszen példátlan alacsony fizetésért vállalják hivatásukat ezek a diplomás emberek, akiknek betegeik iránti felelőssége óriási. A legfelsőbb irányítók pedig nem alamizsnával kellene, hogy elismerjék az egészségügyi dolgozók megfeszített munkáját. A közegészségügyben töltött napjaim után/mellett mindig felüdülés a magánegészségügy kiszámíthatóságában tevékenykedni, sajnos azonban ezt nem mindenki tudja megfizetni és nem is ez az irány, hanem egy jól működő állami egészségügy.

– Egyesek szerint nagyon nehéz jó plasztikai sebészt találni Magyarországon, ráadásul sokan úgy vélekednek, hogy a szakma el van maradva külföldhöz képest. Egyetért ezzel?

– Egyáltalán nem. A kérdés első felét illetően: az esztétikai jellegű műtéteket és beavatkozásokat (például mellnagyobbítást, arcplasztikákat vagy hasplasztikát) kiváló plasztikai sebész kollégák végzik országszerte, jól felszerelt magánműtőkben, vagy az országban található plasztikai sebészeti osztályokon.
A kérdés második felét illetően: a magyar plasztikai sebészet világhíres, és komoly hatást gyakorolt a szakmára nemzetközi szinten is. Több magyar kollégáról elnevezett műtéti típust is tartanak számon.

– 2010-ben visszavonták az úgynevezett PIP- mellimplantátumokat, mert azok szilikon töltőanyaga nem az előírt orvosi tisztaságú volt, és szivárogni kezdett. Mennyire lehetnek gyakoriak az ilyen esetek?

– Ezeket egy olyan francia cég állította elő, mely ellen büntetőper van folyamatban. Jelen tudásunk szerint a cég orvosi szilikon helyett olcsóbb, részben ipari szilikont töltött az implantátumokba, amelyeket aztán a plasztikai sebészek emberi szervezetbe ültettek be. Tudomásunk szerint eddig ilyen csak egyszer fordult elő.

Rendkívüli módon kell figyelni a termékek és anyagok minőségére. Én soha nem ültettem be PIP- implantátumot, ugyan kedvelem Franciaországot, mint például turisztikai célpontot; de onnan jelen pillanatban ilyen technológiai terméket nem vásárolnék. Túlnyomó részt a legszigorúbb minőségbiztosítási hatóság, az amerikai Food and Drog Administration (FDA) által jóváhagyott implantátumokat rendelem. Semmiféle anyagi megfontolásból nem szabad olcsó, nem minőségi terméket felhasználni.

Ennek ellenére le kell szögeznünk, hogy a sebész kollégák nem hibásak, hiszen az implantátumokat egy forgalmazótól kapták, amelynek volt engedélye, és a sebészek nem tudhatták, hogy mit is ültetnek be. Másfelől viszont nagyon olcsó is volt ez a termék, így gyanúsnak kellett volna lennie. Sajnos hazánkban a legnagyobb az egy főre eső beültetések számra, több mint ötezer nőt érint a probléma, ami elég súlyos gondra utal. Az orvostörténelem egyik sötét foltja ez a nemzetközi botrány.

– Milyen minőségi követelmények jellemzik a mai plasztikai sebészetet?

– A legmagasabb szintű minőségi követelményeknek és önmagunk által támasztott szakmai maximalizmusnak kell megfelelünk. Egyre nő a modern eljárások száma, ennek megfelelően folyamatosan nő a páciensek elvárása is. A szakma sajátossága, hogy a ma elvégzett beavatkozás eredménye sok-sok év múlva is látható lesz. A cél a természetesnek ható, harmonikus eredmények elérése a plasztikai sebészetben.

Gyakorlatunkkal a legmagasabb szintű, személyre szabott ellátást kell biztosítanunk pácienseink számára a fiatalító műtétek és esztétikai kezelések terén. A legkíméletesebb technikákkal a legjobb eredményt kell elérnünk.

Az általunk végzett beavatkozásokkal a test és a lélek harmóniája és ezen keresztül az életminőség jelentős javulása érhető el. Még ha néha úgy is néz ki, hogy csoda történt, de a csodát persze nem mi tesszük.

Az interjút készítette: Hrecska Renáta
Bolyai Műhely Alapítvány
1148 Budapest
Örs vezér tere 11. fsz. 1.


Feliratkozás új bejegyzésekre

Thanks for subscribing!