vissza a bejegyzésekhez

Melyik mellimplantátum jobb? A kerek vagy a csepp formájú?

Cikkek 2017. április 04.

Sokan egyetemes igazságként kezelik, hogy az egyik szebb eredményt biztosít, mint a másik. A helyzet viszont korántsem ennyire egyszerű – s ezt minden mellnagyobbítás iránt érdeklődőnek fontos átlátni.

Nem a kerek a klasszikus!

A köztudatban gyakran a csepp formájú, vagy más néven anatómiailag formázott, „anatómiás” implantátumot kezelik újításként a kerekhez képest. Ezzel szemben azonban a világon elsőként elkészült prototípus – amelyet két amerikai plasztikai sebész, Thomas Cronin és Frank Gerow hatására a Dow-Corning orvosi szilikonnal is foglalkozó vegyipari cég alkotott meg 1961-ben – csepp alakú volt. Az első szilikon implantátumot a következő évben ültették be, amit a mai napig nagyjából 40 millió pár követett.

Ezek első generációjának hátulján még polietilén-tereftalátból készült „tapadókorongok” voltak, hogy megakadályozzák az elmozdulást. A plasztikai sebészek keresték a rögzítési lehetőségeket. Az 1970-es években megjelent második generáció már poliuretán borítást tartalmazott, ami szövetbarát anyagként jelentősen csökkentette a tokzsugorodás és az egyéb komplikációk kockázatát, így nagyon sok nő több évtizedig is viselhette őket. Ez a fajta poliuretán viszont még nem egyezett meg a ma ugyanilyen célra használttal, mert azóta tovább finomodott az anyag összetétele: sikerült orvosi tisztaságúvá fejleszteni.

A formaválaszték megjelenése

Csak a mellimplantátumok harmadik-negyedik generációjánál jelent meg a kerek forma, mégpedig az 1980-as években. Az ekkori újítások közé tartozott a kettős borítás, az ugyancsak szöveti „kitapadást” elősegítő texturált felszín, továbbá a napjainkban ismét újdonságként kezelt szilikonréteg mögött sóoldatot tartalmazó koncepció. (A sóoldatos implantátumok csak az Egyesült Államokban terjedtek el, ott is csak egy rövid ideig.)  Innentől kezdve tehát a plasztikai sebészek már válogathattak a különböző formájú és borítású implantátumok között.

A „gumimaci” implantátum

Az ötödik generáció azért forradalmi, mert sikerült kifejleszteni azt a kohezív szilikongélt, amely lényegében nullára csökkenti a szivárgás kockázatát. Ez az anyag laikus szemmel tényleg a gumimacik állagára hasonlít, és az 1990-es évek közepétől töretlen a népszerűsége Amerikában és Európában is. Kutatások bizonyítják, hogy a tokzsugorodás veszélye is sokkal csekélyebb, mint azoknál, akiknek régebbi fajtát ültettek be.

A forma szerepe

Klinikánkon a mellimplantátum kiválasztásánál az első és legfontosabb szempont a minőség, illetve az ezáltal garantált biztonság. Dr. Pataki Gergely plasztikai sebész kizárólag élettartam-garanciás prémium kategóriájú típusokkal dolgozik, ami azt jelenti, hogy ezek az implantátumok nem „kopnak” vagy „fáradnak” el, és kizárólag jelentős szöveti változások esetén szorulnak cserére; gyártási problémára visszavezethető szövődmény esetén pedig a gyártó állja a csereimplantátum költségét. (Ez egyébként meglehetősen ritka: olyannyira, hogy nálunk ezidáig még egyszer sem fordult elő.)

Csúcsminőségű kohezív szilikongél-implantátumból nem csupán kétféle forma létezik. A csepp alakú és a kerek változaton kívül van például ovális is (akár vertikálisan, akár horizontálisan ovális). Minden esetben a páciens anatómiai adottságai és kívánságai segítenek eldönteni, melyik választás ideális. Természetesen ennek meghatározásához jelentős tapasztalat szükséges a plasztikai sebész részéről, aki nem csupán magáról az implantátumról, hanem annak behelyezési módjáról és elhelyezkedéséről is dönt. Ahány hölgy, annyi anatómiai variáció és igényeknek megfelelő egyedi megoldás van.

Teljesen más összhatás érhető el egy mirigyállomány alá, azaz „izom fölé” ültetett implantátummal, mint egy „dual plane” technikával, javarészt izom alá helyezettel – ám itt sem kétféle alternatíva áll rendelkezésre, hiszen a dual plane-nek is több válfaja létezik, és néhány hölgynél az ún. subfascialis mellplasztika, tehát az izomhártya alatti megoldás a legcélszerűbb.

Kulturális különbségek

A szépségideál – és azon belül a „mellideál” – nagyban meghatározza, hol melyik implantátumformát és műtéti technikát tartják a legjobbnak. Az Amerikai Egyesült Államokban például az 1980-as évek óta hódít az „izom fölé” ültetett, sima felszínű kerek implantátum, amely látványosan domborodó „Baywatch-kebleket” biztosít. Az ilyen operáció sokkal kevesebb időt és szaktudást igényel az orvos részéről, a páciens pedig némileg gyorsabb felépülésnek örülhet – amiért a megereszkedés folyamata miatt több cserével kell fizetnie.

Az anatómiai implantátum gondos izom alá helyezése akár kétszer hosszabb műtéti idővel is járhat, ám a megfelelő zseb kialakítása és az implantátum felületének jó megválasztása mellett cserébe olyan tartós eredményt biztosít, amely akár a várandósság és a szülés viszontagságait is jól tűri. Pataki doktornak van sok olyan fotódokumentált, arcát is vállaló páciense, aki a mellnagyobbítás utáni első öt évben két gyermeket vállalt, mindkettőt természetes módon táplálta, és még ezután is tökéletes formákat lát viszont a tükörben. Ez például izom fölé helyezett kerek implantátummal elképzelhetetlen lenne.

Konklúzió: mi a jobb?

Általánosságban elmondható, hogy minden mellnagyobbításra vágyó páciens egyedi esetnek számít a maga adottságaival és igényeivel. Ennek megfelelően nincs „általános recept” a tökéletes keblekhez. Van, akinek kerek vagy ovális implantátum biztosítja a legszebb eredményt, ám klinikánkon mégis az anatómiailag formázott fajtákat használjuk a leggyakrabban.

A csepp alak népszerűségének oka, hogy többnyire azzal lehet kialakítani a legtermészetesebb összhatást. Pataki doktor ráadásul úgy tapasztalta, hogy bizonyos szöveti vastagság alatt – ami számszerűleg nagyjából 2-2,5 centimétert jelent – elsősorban anatómiás implantátummal érdemes dolgozni, mely adott esetben magasabbra „feltolható”, így szebb dekoltázst biztosít. Az implantátum méretei három dimenzióban változtathatóak.  A kohezív szilikongélt tartalmazó anatómiai implantátum biztos alátámasztást nyújt a szöveteknek a gravitáció ellen, és a mell saját rostjait megfeszítve konzervál is a megereszkedés ellen, nyilván az „okos” melltartóviseléssel kiegészítve.

A csepp alakot ért első kritikák, miszerint például magasabb az elmozdulás, elfordulás kockázata, lényegében létjogosultságukat veszítették a gyártási és műtéttechnikai fejlődés előrehaladtával. Így a plasztikai sebész esztétikai szempontok alapján értékelheti, hogy az adott páciensnél milyen formaválasztás ideális.

(PG, SAV)

Kapcsolódó tartalmak:


Feliratkozás új bejegyzésekre

Thanks for subscribing!