vissza a bejegyzésekhez

Rádióinterjú dr. Pataki Gergely plasztikai sebésszel HIT rádió, 2015.07.09.

Interjúk 2015. szeptember 01.

A köztudatban inkább a plasztikai sebészet esztétikai oldalát ismerik, pedig nemcsak a megjelenésük javítása végett keresik fel az emberek a plasztikai sebészt, hanem deformitások megoldása, hegek javítása érdekében is. Milyen esetekben ajánlott a plasztikai sebészet?

A plasztikai sebészet nemcsak a szépészeti sebészetről szól, amely mostanában nagymértékben kerül a média középpontjába, hanem része például a helyreállító sebészet is, amely a balesetekből, fejlődési rendellenességekből adódó deformitásokat, elváltozásokat állítja helyre. Ez a legfontosabb alap pillére a plasztikai sebészetnek. Nem szabad elfelejteni, hogy a kollégák jelentős része ezzel foglalkozik. Ez lehet adott esetben egy heg, egy torzító heg, lehet egy fejlődési rendellenesség. A világ számos országában ajakhasadékokat, ujj összenövéseket, és más, az arcon, testen lévő fejlődési rendellenességeket a plasztikai sebész állít helyre. Hogyha hegek vannak, balesetből adódó deformitások, égési hegek, akkor azokat is a plasztikai sebészre bízzuk, és ez így van jól.

Nagyon nehéz elválasztani egymástól a funkciót és az esztétikát. Például ha van egy sérült orr, ott igyekszem helyreállítani a légzési funkciót is, egyenesbe tenni az orrot, de természetesen úgy, hogy az az arcba illő , harmonikus szervünk legyen.

Egy utolsó gondolat erről a kismama helyreállító műtétek kapcsán. A terhesség sajnos megviseli a hölgyeket, ez genetikától is függ, sok mindentől, tudjuk, hogy ilyenkor megváltozik a testünk, a has, a mell tájéka, meg egyéb dolgok is. Egy ilyen hölgy számára nagyon sok előnnyel bír, ha elvégezzük a felesleges bőr kimetszését, meg egyebet is. Pl. ellátunk egy köldöksérvet, amely a szülés kapcsán alakult ki. Ilyen módon ez egy helyreállítás, a korábbi állapot helyreállítása.

Gyakori, hogy szülés után az anyukák megkeresik a plasztikai sebészt? Nagyon elterjedt ez hazánkban?

Hazánkban még nem elterjedtek ezek a „kismama helyreállító műtétek” , kevesen tudnak létezésükről. Maga a fogalom az USA-ból átvett, több testtáj műtétét jelenti. Ezeknek a műtéteknek nemcsak az esztétikai céljuk van, de pl. a testtartás szempontjából is fontos egy lógó emlő helyreállítása, egy megereszkedett kötényhas megoldása, illetve életviteli szempontból természetesen egy köldöksérvet is zárni kell.

Ön doktor úr miért választotta a szakmáját, mennyire látja azt szépnek?

Én imádom ezt a szakmát, kiskorom óta készültem erre.. Sebésznek készültem az általános iskolától kezdve. Édesapám több testvére orvos volt, nagyapám is. A családban több orvos volt, köztük sebészek is, az ő példájuk is vonzóvá tette számomra a sebészetet. Később sebészeti gyakorlataimat náluk végeztem. Gimnazista koromban fogalmazódott meg bennem, hogy plasztikai sebész leszek, egy nagyon kedves kolléganő volt, aki beengedett magához a műtőbe, és én nézhettem, asszisztálhattam neki. Akkor szerettem bele a plasztikai sebészetbe, ami egy gyönyörű szakma…… ez teljessé teheti a gyógyítást.

Az esztétikai sebészet mellett helyreállító plasztikai sebészetet is végzek, és azon kevesek közé tartozom, akik gyermek plasztikával is foglalkoznak, az egyik fővárosi kórház gyermek plasztikai ambulanciáját vezetem.
Ez is egy gyönyörű szakma, és különös, extra örömet is ad.

Más az az öröm, amit egy páciens, vagy egy gyermek arcán látok a plasztikai műtét után, mint ami egy sérvműtét, vagy egy epekő kivétel után látszik.

Utóbbiaknál megtörténik a műtét, elmúlik a fájdalom, helyreáll a beteg egészsége, de a test és lélek harmóniáját megteremtő plasztikai beavatkozást követő öröm egész más. Amikor a műtét következtében helyreáll a gyermek fogáskészsége, vagy egy tizenéves lány megszabadul az arcát torzító hegtől, az életminőségét változtatja meg. Az arcokon megjelenő hálás mosolyok semmihez nem hasonlíthatóak. Az életminőségük javulását egy 10 fokú skálán szoktam pontoztatni velük, hatalmas változásokról számolnak be. Ez ad erőt ahhoz, hogy folytassam, mert érdemes.

Mennyire elterjedt hazánkban a plasztikai sebészet, milyen problémákkal keresik meg, és mik a plasztikai sebészet határai?

Magán plasztikai sebészek lényegében a rendszerváltás óta segítenek a pácienseknek. Magyarországon nagyon jó plasztikai sebészek vannak; nem véletlenül intenzív a beteg turizmus hazánkba, nemcsak a fogászatban, hanem ezen a téren is. Az utóbbi időkben a társadalom ráeszmélt arra, hogy lehet gyógyítani korábban nem gyógyítható, vagy változtatható problémákat, az esztétikai sebészetben is van ilyen. Például javasoljuk, hogy egy kisgyerek elálló füleit még 5-6 éves koruk előtt csináltassák meg a szülők, még ha a kisgyereket nem is zavarja jelenleg, mert tudható, hogy a későbbiekben majd őt is zavarni fogja. A kismama helyreállító műtétekről beszéltünk, azok is az ” ajánlott „kategóriába tartoznak.

A mell aszimmetriák is ide sorolhatóak. Egy 15-17 éves lányt nagyon tud zavarni, ha az egyik melle kétszer akkora, mint a másik, sajnos, ilyen is van. Sok csapódik le a praxisomban ezekből a lányokból, hölgyekből, akik abszolút nem tudják megélni a nőiességüket emiatt a probléma miatt. Egy helyreállító, szimmetrizáló műtétet követően pedig abszolút nőnek érzik magukat. Elképesztő az a változás, amit egy ilyen műtét hoz az életükben.

Nemcsak celebeket operálunk. Van olyan páciensem, aki buszvezető, éveket spórolt arra, hogy egy gyerekkora óta meglévő problémát az arcán helyreállítson. Tudatosan készült erre. Mindenhonnan vannak pácienseink. Ha valakinek van olyan gondja, ami számára óriási probléma, és nem tud rajta változtatni sehogy, pszichoterápiával, önismeretváltoztatással sem, akkor az orvostudomány nem tud más megoldást, a plasztikai sebészé az utolsó lehetőség.

Természetesen, a határokat ismerni kell. Extrém méretekbe nem szabad elmenni, ha valaki pl. egy mellműtét kapcsán olyat kér, hiszen tudjuk, hogy az veszélyes a páciensre, és a szervezetét tönkreteheti. Tudni kell a határokat, és ezeket kell közölni a pácienssel, hogy realisztikus elvárásai legyenek.

Óriási probléma manapság, hogy például fiatal hölgyek jelentkeznek, és hozzák a közösségi médiára feltöltött fotókat, hogy ilyenek szeretnének lenni.

És tudjuk, hogy ezekkel a fotókkal az a gond, hogy torzítanak, mert ami közel van a kamerához, az sokkal nagyobbnak tűnik. Fel kell világosítani a hölgyeket, hogy ilyet nem lehet.

A plasztikai sebészet képes lenne mozgatható szárnyakat készíteni az ember hátára bőr-izom lebenyből, még fehérre is lehetne őket tetoválni, igazi angyalszárnynak hatnának. De tudjuk a határokat, és nem csinálunk ilyeneket semmi pénzért, hiszen ezzel már a saját hivatásunkat kérdőjeleznénk meg.

Hallgatói kérdés: A helyreállító műtétek közül melyek OEP finanszírozottak? Többször szült nők esetében a hasplasztika? A mellfelvarrás? Melyik?

Nagyon szűk az OEP által finanszírozott műtétek kategóriája, bármennyire szeretném, hogy másként legyen. Ha én lennék az egészségügyi miniszter, 3 gyermek után ingyenessé tenném a szülésből eredő kontúr változások helyreállító műtéteit. De ez nincs így, sehogy nincs így a világon.

Az OEP ezek közül a műtétek közül a mellfelvarrást, mellkicsinyítést például akkor finanszírozza, ha a mell megereszkedése olyan mértékű, hogy a mell legalább 30%-át el kell távolítani. Nagyon nehéz egy ilyet elérni, ez pl. egy 70 kilós nőnél azt jelenti, hogy oldalanként 350-350 grammot el kell távolítani.

Vagy például ha 30%-ot meghaladó oldal differencia van a két mell között, akkor az is egy térítési kategóriába tartozik. De ez nagyon ritka, tehát szülés után ilyen nem alakul ki.

A hasplasztikáknál sajnos tudjuk, hogy régen ezek másként kerültek lekódolásra, például köldöksérvnek kódolták őket, de ez nem helyes, ma már ilyen nem történhet. Hasplasztikát akkor finanszíroz jelenleg az OEP, ha a beteg testtömeg indexe (BMI) eléri a 35-öt, és erről legalább 10 egységnyit fogy le. Ebbe a kategóriába nagyon kevesen férnek bele, mivel kevesen híznak meg 35 feletti BMI-re, illetve közülük kevesen képesek 10 egységnyi fogyásra.

A plasztikai sebésznek mennyire kell pszichológusnak lennie? Gondolom, minden műtétet megelőz egy konzultáció. Létezik-e olyan, amikor a plasztikai sebész nem javasolja a műtétet? Például amikor egy fiatal lány jön azzal, hogy túl kicsi a cici abban a pólóban, és hozza a képet, hogy milyent szeretne helyette?

Igen, amikor hozza az ifjú hölgy a celeb fényképet, hogy olyat szeretne magának, ezeket a kéréseket általában nem szabad teljesíteni. Ami az első kérdést illeti, a plasztikai sebészről az a hír járja, hogy mi szikével dolgozó pszichológusok is vagyunk. Amennyi ebből biztosan igaz, az az, hogy a páciens pszichéjének az épségét állítjuk helyre azáltal, hogy megteremtjük a testi-lelki harmóniáját a műtét segítségével. Nagyon hosszú megelőző konzultációk kellenek. Nálam például egy testkontúr átalakító műtét előtti konzultáció 1-1,5 óra hosszú. Sokszor elküldöm a pácienst, hogy beszélje meg a férjével, a családtagjaival a dolgot, majd jöjjön vissza ismételt konzultációra, az már ingyenes. Beszélgetünk, a beszélgetés során én rá tudok hangolódni a páciensre, – és a kollégák is rá tudnak hangolódni-. Egy ilyen hosszas állapotfelmérés után kiderülhet, hogyha valami más ok van a háttérben. Sokszor más ok van, és akkor azt javasoljuk, hogy azt próbálja meg orvosolni először a páciens. Aztán nagyon sokszor,- talán többször, mint ahogy gondolnánk-, a plasztikai sebészet marad az egyetlenegy változtatni tudó tényező az életükben. Ez nagyon érdekes, de ez egyszerűen így van.

Fiatal ez a szakma, és nagyon gyorsan ível felfelé. Megbízhatónak is mondhatjuk, ugyebár?

Igen, a szakma önálló szakvizsgaként a legtöbb országban néhány évtizede létezik, és az összes orvostudományi szakág között az egyik legdinamikusabban fejlődő szakma. És fontos, hogy a hallgatók tudják: biztonságos is. A plasztikai műtétek kockázatai össze nem vethetőek pl. egy hasüregi műtét kockázataival. Akár több órán keresztül is alkothat a plasztikai sebész, akár több testtájat is lehet egyszerre műteni. Ma már nagyon szép választ tudunk adni pl. a terhesség utáni helyreállításra. Ennek van populáció dinamikai hatása is. Nagyon sok gyermek azért nem születik meg, mert a nők félnek a testük eltorzulásától.

Fel kell hívni a nők figyelmét arra, hogy létezik megoldás arra, ha nagyon megváltozik a testük a gyermekvállalás következtében.

Olyannal találkozott doktor úr, hogy valaki felkereste önt egy problémával, hogy nem tud tovább együtt élni vele, majd valahogy ez megváltozott benne. Később visszajött, és közölte, hogy már nem szeretne beavatkozást kérni? Létezik ez a kategória, vagy ez a nem tudatos, még gondolkodom rajta elképzelhető?

Hozzám általában konkrét tervekkel, megvalósítandó célokkal jönnek a páciensek, de volt, van ilyen. Például egy kicsi problémája van a páciensnek, egy pici aszimmetria, és ez zavarja. Egyébként nem kell ítéletet mondani a páciensek felett. Van, akit egy hatalmas fejlődési rendellenesség sem zavar, és ha nem zavarja, akkor nem is kell vele foglalkozni. Abszolút individuálisan kell a páciensekhez hozzáállni. Van, akit egy pici probléma is nagyon zavar, és nem tágít tőle. Hiába hozzuk a legjobb pszichológust, nem fogja tudni meggyógyítani. Csak akkor jön rendbe, ha ezt a pici problémát megoldjuk. Ilyen az ember, sokszínű. És bizony, van olyan páciens, aki eljön, és beszélgetünk, és én elmondom neki, hogy ez nem kell, hogy zavarja őt – szerintem – de ha nagyon zavarja, és vissza tud jönni fél év múlva, akkor én megoperálom. De gondolkozzon ezen fél évet. Esetleg mutatok neki képet a misszióban (Banglades) készültek közül, melyek valóban súlyos sérülteket, illetve fejlődési rendellenességekkel élő pácienseket ábrázolnak, hogy nézze meg, mi az igazi probléma. És van olyan páciens, aki erre megdöbbenve azt mondja, hogy akkor most ő az egész problémáját átértékelte, és tényleg nem fogja zavarni ez a továbbiakban. És tényleg, azt látom, hogyha visszajön, hogy az a probléma tovább nem zavarja.. de lehet, hogy jön egy másikkal. Ha az ember össze tudja magát hasonlítani egy akár jobb, akár rosszabb sorsú emberrel, az segíthet szintén.

Hallhatnánk kicsit bővebben az előbb említett misszióról?

Van egy alapítványunk, amelyet több mint tíz évvel ezelőtt alapítottam, ez a „Cselekvés a kiszolgáltatottakért Alapítvány”. Számos kollégával együtt alapítottam ezt egyébként, köztük Csókay Andrással, ő egy idegsebész professzor. És ezzel a misszióval évente többször ki szoktunk menni a világ egyik legszegényebb országába, Bangladeshbe, és ott ingyen gyógyítunk fejlődési rendellenességgel született és sérült gyermekeket, nőket. Most legutóbb pár hete jöttünk haza ebből az országból, ahol akkor épp zavargások voltak különböző belső feszültségek miatt. Rengeteg az égési sérült, és ezeket az égési sérülteket az ott élő plasztikai sebészek, mivel nagyon kevesen vannak, 200 000 000 emberre, nem tudták ellátni. S mivel ez mégis egy harmadik világbeli ország, kimentünk segíteni. Kivittem a kollégáimat, két csapatot formálva, altatóorvossal, és segítettünk nekik az egyik kórházban. Égési sérülteknek részben a másodlagos helyreállításában, több mint száz műtétet végeztünk el ismét. Ez volt az 5. alkalom, a negyedik olyan, amikor nagy számban végeztünk műtéteket. A több mint száz műtéthez jó szervezés kell, meg lehet csinálni két hét alatt. Reggeltől estig be vannak osztva a páciensek, fontossági sorrendben. Elsősorban a gyerekek jönnek, a torzító hegek, azok a sérülések, melyek hegei a későbbiek során végtagmozgást akadályozhatnak, az arcmozgást gátolhatják. A hosszú megfigyelést igénylő műtéteket végezzük az elején. Végeztünk most komolyabb, szabadlebeny átültetést is, amit ott nem tudnak végezni, vagy nem úgy, ahogy mi itt Európában megtanultuk.

Ez a missziós csoport ingyen végzi el ezeket a beavatkozásokat?

Igen, deklaráltan ingyen. Mi visszük a gyógyszereket, a kötszereket. Természetesen függünk attól, hogy az alapítványunkat hányan támogatják. Most éppen eléggé kifogytunk, de hát mindig azért összegyűlik valamennyi.

Hozzáadjuk, amink van, és azt gondolom, hogy ez a kötelességünk, hogy ilyen missziót csináljunk. Ugyan ez egy másik ország, a legszegényebbek egyike, az egy másik történet, hogy miért alakult úgy, hogy oda járunk, ez egy véletlen folytán történt így.

De itthon is segítünk, én amint mondtam, ezt egy fővárosi kórházban csinálom szintén.

Köszönöm a beszélgetést!

Rádióinterjú dr. Pataki Gergely plasztikai sebésszel HIT rádió, 2015.07.09.


Feliratkozás új bejegyzésekre

Thanks for subscribing!