vissza a bejegyzésekhez

Szent János Kórház, Budapest, 2017.

Blog 2017. május 21.

Kiesett idő a magánpraxisból, de nagy szükség van ezekre a napokra. Kis páciensek. Előttünk felnőtté, nővé, férfivá váló gyermekek. Ők azok, akik a saját testükre a 10-es skálán gyakran 0-át vagy – 1 et adnak. Többsége fejlődési rendellenességgel született, felnőtté váló lány, aki még maga előtt a tükörben sem szívesen vetkőzik és utálja kialakuló nőiességének fontos szimbólumát: a mellét. Vagy épp óvodás-kisiskolás kisgyermek borzasztó arc-aszimmetriával, ahol csak a szülő sejti, hogy milyen kiközösítés várhat rá felnövekvén életében. Majd 4-5 órás műtétek, 26 fok, mivel még nem javították meg a klimát. Igen, ez trópusi klima…melyet jól birok. Csináljuk még … a körülmények nem érdekelnek, hisz részint magunk teremtjük meg. A rég összeszokott személyzet pedig egyszerűen csodálatos … a magyar közegészségügy 2017-ben is áldatlan állapotában 200 százalékon segítenek, emberséggel odadással, mosollyal, fáradhatatlanul, önzetlenül. Hihetetlen, hogy érzik, hogy segíteniük kell és hogy mennyire motiváltak maguktól. Én csak azzal tudom őket motiválni, hogy mesélek a páciensekről… A vezetés: Attila 10 éve kért, hogy csináljam, hozzam az új technikákat, legyünk úttörőek errefelé. (Lettünk. A gyakran asszisztáló András előadása a kongresszuson ezt már alátámasztja). Tamás – az osztály gondjai mellett- amit tud, biztosít az adott helyzetben.Neki is köszönöm. A személyzet és ők is motiválnak, valamint a türelmesen kontrollra érkezők mindent értő mosolya. Még egy ideig csinálom biztosan…..

 


Feliratkozás új bejegyzésekre

Thanks for subscribing!