vissza a bejegyzésekhez

A hatodik pillér – Gyermekplasztika egy budapesti kórházban

Hírek 2011. november 06.

A plasztikai sebészetnek négy klasszikus és egy új, kiegészítő pillére van – mondja dr. Pataki Gergely, a Szent János Kórház Gyermeksebészeti és Traumatológiai osztály régi-új Gyermekplasztikai Szakambulanciájának vezetője, két műtét között.

Az ókorban is ismert és végzett helyreállító sebészi eljárások óta igen sokat változott, fejlődött a plasztikai sebészet, a szakma ma már több pilléren nyugszik, több szakterületre bővült.

„Ez valóban így van.” – mondja Pataki doktor – „A plasztikai sebészet egy integráló szakág, egyértelműen definiáltak alapkompetenciái, mint a helyreállító sebészet, de szinte minden operatív szakmával van határterülete, így a gyermeksebészettel is. A helyreállító, rekonstrukciós műtétek ma is a legfontosabbak a plasztikai sebészet palettáján, hiszen korrigálást igényelnek mind a veleszületett, mind pedig a szerzett rendellenességek, torzulások, deformitások.
A rendellenességek rendkívül változatosak: összenőtt ujjak, arcon lévő daganatok, nem megfelelően fejlődött fülek vagy emlők, ajakhasadék, torzító hegek, melyek korrekciója az orvostudomány, valamint a műtéti technika fejlődése következtében egyre kevesebb kockázat mellett, egyre jobb eredménnyel végezhető el.
A plasztikai sebészet elsőként említendő alappillérei a helyreállító és az esztétikai sebészet.

Minden plasztikai sebész arra törekszik, hogy ezekben a rekonstrukciós esetekben ne csak a funkció legyen tökéletes, hanem az esztétikum is. A kettő valójában nem is választható szét, hiszen a második pillér szorosan kötődik az elsőhöz: egy optimális állapot létrehozásához a forma és a funkció összhangjára, harmóniájára van szükség. Egy sérülés, vagy fejlődési rendellenesség következtében eltorzult orr esztétikája és funkciója is fontos, ezért helyreállítjuk, mondhatni megszépítjük, de ennek a szónak itt nagyon összetett értelme van. A plasztikai sebész bizonyos szempontból lelket gyógyít, hiszen helyreállító és esztétikai része olyanná, vagy hasonlóvá adja vissza a gyermeki (emberi) test funkcióját és formáját (esztétikáját), mint az korábban volt. Egyébként gyermekeknél a leggyakrabban végzett, esztétikai célú műtét az elálló fül korrekciója. Az alaki probléma legtöbbször a gyermekek közösségbe való beilleszkedését zavarja.

A harmadik pillért az égési sebészet jelenti. A gyermekkori égés gyakori. Itt a Szent János Kórházban már az ’50-es években foglalkoztunk gyermek égési sérültekkel. A súlyosabb eseteket most a Bethesda Gyermekkórházban látják el, mi 20 százalékos égési sérülésig fogadjuk a kis betegeket, de másodlagos helyreállító műtéteket is végzünk korábbi égett gyermekeken. Ezek a legtöbb esetben „sorozatműtétek”: a gyermek növekedése során „kinövi” a hegeket, ezért a bőrplasztikát és a hegplasztikát akár többször is meg kell ismételni.

A plasztikai sebészet negyedik pillére a kézsebészet, mely hazánkban önálló szakág is egyben. Sok kézsérült gyermeket is ellátunk, gyakran találkozunk fejlődési rendellenességekkel és gyulladásokkal a kézen.

Ötödik, „új” pillérként említem a plasztikai sebészet részének tekintett, ennek talán legdinamikusabban fejlődő részét, a regeneratív sebészetet. Ezt a szakággá váló tudományt kétséget kizáróan a plasztikai sebészet mozdítja elő, például a teljes értékű szövetpótlást megcélzó kutatásokkal. Ennek részeként a plasztikai sebészek és kutatók olyan szövetpótló anyag létrehozásán fáradoznak, mely együtt nő a gyerekkel, így szükségtelenné teheti az ismétlődő műtéteket súlyos égés, daganat eltávolítás vagy trauma utáni esetekben. A saját zsírral történő heg- vagy szövetkezelés és még sok egyéb szövetmérnökséggel előállított, beültethető biotechnológiai szövetpótló anyag alkalmazása már mindennapos. A regeneratív szövetterápia körébe tartozó hegnélküli vagy hegszegény sebgyógyulás lehetősége a közeljövőben várható.

A műtéti technika is állandóan változik, fejlődik, a berendezések, az eszközök egyre többet tudnak. Gondoljunk csak az orvosi lézerre, melyet már több évtizede sikeresen alkalmazunk, vagy a gyermekplasztikai sebészetben is terjedő endoszkópiára, melynek célja a minél kisebb hegből történő műtéti ellátás.
Bár már az ókori Egyiptomban is esztétikai igény kapcsolódott a kezdetleges plasztikai eljárásokhoz, ennek kiteljesedését a XX. század végén figyelhettük meg, amikor szinte gombamódra kezdtek szaporodni a szépészeti műtétek.

A plasztikai sebészeti műtéteknek a szakmai tudáson, a technikai bravúron túl, nem csupán a fizikai teljesítőképesség visszaadása az eredménye, hanem óriási a pszichológiai hatása is. Az az esztétikai érték, hogy egy plasztikai sebész fiatalít, harmonikusabb külsőt varázsol, vagy megszünteti a durva rendellenességeket, nemcsak a testen okoz kedvező változást, de a lélek harmóniáját, az önbizalmat, a komfortérzést, munkakedvet, sőt a társas kapcsolatok biztonságát is visszaadhatja.

Ez nemcsak felnőttek esetében van így. A gyerek sokkal érzékenyebb, a társai olykor kegyetlenek, kiközösítik a kirívót, nem nézik el, nem tolerálják a testi torzulásokat. Aki ilyenekkel él, nehezen találja helyét a kisebb közösségben és a társadalomban is.

A plasztikai sebész munkája – amellett, hogy gyógyító és művészi elemeket egyaránt tartalmaz – pszichológiai ismereteket, nagyfokú empátiát is igényel.

A plasztikai sebészet fontos része a rehabilitációnak és mint ilyen, lényeges népegészségügyi vonzata is van: a munkaképesség megtartása, vagy visszaszerzése, az emberi méltóság, önbizalom, önértékelés részeként költségmegtakarítást is jelent a társadalomnak.

A Szent János Kórházban ez év január elsejétől – hosszú idő után – újra van gyermekplasztikai sebészeti szolgáltatás, a Gyermeksebészeten az egész országból fogadják a kis pácienseket.

Pataki Gergely többéves külföldi munka után hazatérve – magánpraxisa mellett – első teendői közé sorolta a gyermekplasztikai sebészet újraélesztését. Hogy miért? Így fogalmazza meg: „A gyermekeken végzett plasztikai sebészet speciális tudás, különleges kihívás. Lehetőség a komplex alkotásra, egy igen hasznos gyógyító tevékenységre. Komoly igény és szükség van rá és éppen a legkiszolgáltatottabbak érzik leginkább hiányát.”

Pataki Gergely sokfelé járt a világban tanulni és gyógyítani egyaránt. Fiatal kora ellenére pontosan tudja, hogy sebészként, plasztikai sebészként nemcsak szakmát választott, de hivatást gyakorol. Olyan hivatást, amelyhez szakmai tisztesség és alázat szükséges, akkor is, ha tehetős páciens fekszik a műtőasztalon és akkor is, ha elesett, sérült, testileg-lelkileg összetört gyerek várja a segítséget itthon, vagy akár a bangladesi szegénynegyedben, ahova karitatív tevékenysége szólítja rendszeresen.

Szerencsére a Szent János Kórházban megértő és támogató közeg fogadta kezdeményezéseit, olyan hátteret biztosítottak számára, melyben lehetővé vált a gyermekplasztikai sebészeti ambulancia működése. Ez a hatodik pillér, ami jó eredményekkel kecsegtet, egy lelkes csapatmunka gyümölcseként. Igaz, erről semmiféle szakirodalomban nincs feljegyzés.

Forrás: MTI Leopold

1. http://www.ringmagazin.hu/index.php?option=com_content&view=article&catid=121%3Aarcvonasok&id=17494%3Aa-hatodik-piller-gyermekplasztika-a-szent-janos-korhazban&Itemid=339
2. http://www.webbeteg.hu/cikkek/sebeszet/12270/iranyelvek-a-gyermekplasztikai-sebeszetben
3. http://borostyan.net/2011/10/28/gyermekplasztika-2/


Feliratkozás új bejegyzésekre

Thanks for subscribing!

 Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
error: Szerzői jogvédelem alatt álló tartalom.