vissza a bejegyzésekhez

Mi a különbség a szépészeti és a helyreállító plasztikai műtétek között?

Cikkek 2018. február 02.

A plasztikai sebészet két fő ága elvileg különállónak tekinthető. A gyakorlatban viszont ez messze nem ennyire egyértelmű.

Maga a „plasztika” kifejezés a görög „plasztikosz” – tehát „alakítani”, „formálni” – szóból származik, ennek megfelelően célja az emberi test alakítása és formálása.

Helyreállító plasztikai sebészet

A rekonstrukciós plasztikai sebészet célja a működésében és megjelenésében normálisnak tekinthető állapot (újra)kialakítása vagy helyreállítása. Egy ki nem fejlődött – soha ki nem alakult – fül kialakítása didaktikailag konstrukciós műtét lenne, valójában azonban ezt is rekonstrukciós műtétnek hívjuk.

Indoka lehet veleszületett vagy fejlődési rendellenesség (például ajak- vagy szájpadhasadék), trauma (pl. égési sérülés), vagy pedig a test megváltozásával járó kórkép, illetve gyógykezelés (így ide tartozik a mellrák utáni emlőrekonstrukció is). A helyreállító plasztikai beavatkozásokra afféle „misztikumként” tekintenek a köztudatban, legitimitásukat pedig világszerte az is alátámasztja, hogy szigorú szabályozás mellett bizonyos esetekben államilag finanszírozottak.

Szépészeti plasztikai sebészet

Angolul „cosmetic”, azaz szó szerint „kozmetikai” jelzővel illetik azokat a beavatkozásokat, amelyek célja a funkcionális, normális és fizikailag egészséges állapot szépítése, tökéletesebbé tétele, adott esetben fiatalítása (ez gyakran egyet jelent a szépítéssel). Talán a kicsit megtévesztő megnevezés és az esztétikai motiváció együttese lehet az oka annak a széles körben elterjedt tévhitnek, miszerint plasztikai sebészeti ismeretekkel és tapasztalatokkal nem rendelkező specialisták, többek között kozmetikusok vagy bőrgyógyászok is végezhetnek olyan injekciós kezelésből álló beavatkozásokat – vagy rosszabb esetben akár kisműtéteket –, amelyek egyértelműen és kizárólag a plasztikai sebészet hatáskörébe tartoznak. Ma Magyarországon van olyan kozmetikus, aki hialuronsavas ajaknagyobbítást végez, és 2017 végéig még az ÁNTSZ sem tudott mit kezdeni vele.

„A lehető legtökéletesebb, ugyanakkor legtermészetesebb végeredményhez az alapvető orvosi felkészültség mellett elengedhetetlen a naprakész plasztikai sebészeti szaktudás, a szakma művelésével egyre inkább kifinomuló térlátás és formaérzék, továbbá a páciens egyéni anatómiai adottságait és igényeit figyelembe vevő tervezőképesség” – hangsúlyozza dr. Pataki Gergely, a Premium Plasztikai Sebészet vezető orvosa. Ezt nyilván egy sokéves sebészeti és plasztikai sebészeti szakorvosképzés során lehet megtanulni.

Amikor a szépség helyreállít

A szépészeti beavatkozások klasszikus példája a mellnagyobbítás, amire sokan úgy gondolnak, mint „úri passzióra”: ha egy hölgy nem elégedett a méretével, akkor „csináltat nagyobbat”. Igen ám, de mi a helyzet akkor, ha az egyébként egészségesnek tekinthető mell térfogata, formája vagy állaga olyan lelki megpróbáltatást jelent a tulajdonosa számára, hogy emiatt mind nőként, mind pedig emberként kevesebbnek érzi magát? Mi a helyzet azokkal a mellfejlődési rendellenességgel élő nőkkel, akik kamaszkoruk óta látják és tudják, hogy „valami nem stimmel”, ám a problémájuk nem klasszikus értelemben vett betegség, „csupán” súlyos alaki eltérés? Mi a helyzet azokkal az édesanyákkal, akiknek egy vagy több szülés után annyira megváltozott a testük, hogy már furcsának és idegennek érzik, az ebből fakadó állandó lehangoltság pedig ördögi körbe kényszeríti őket, mert a családjuknak sem tudják a „régi”, „igazi” önmagukat adni? És hogy ne csak a nőkről szóljunk… Mi a helyzet azokkal a férfiakkal, akik az átlagon aluli intim méreteik miatt rendkívül gátlásosak, és nem mernek párkapcsolatot kialakítani? Vagy azokkal, akik genetikai okok miatt hamar kopaszodnak, és a hajkoronájuk elveszítése egyúttal a férfiasságuk, a magabiztosságuk elveszítését is jelenti?

A kérdésekre íme, Pataki doktor válasza:

„A plasztikai sebészet célja minden esetben a test és a lélek harmóniájának megteremtése, helyreállítása. Úgy gondolom, éppen ezért lehetetlen elválasztani egymástól a rekonstrukciós és az úgynevezett szépészeti beavatkozásokat. Nem tudok olyan példát mondani, amikor a helyreállítás eredménye ne lenne egyben esztétikusabb is, vagy a szépítő célzat ne vonna maga után egyfajta nagyon komoly, más eszközökkel jóformán kizárt, általánosságban értett „helyrebillenést”. Ugyanígy egy fiatalító műtét során maximálisan igyekszünk a formák mellett pl. az arc funkciójának megőrzésére, vagy adott esetben javítására. Ezért szoktam mondani, hogy nekem ugyanúgy öröm, ha egy égési sérülések után helyreállított kezű kisgyermek rám mosolyog, mint amikor egy mellnagyobbításon átesett hölgy immár magabiztosan, boldog és harmonikus kisugárzással érkezik a kontrollra. Az emberek gyakran beleesnek abba a csapdába, hogy kívülállóként megítélik, szerintük mennyire van szüksége a másiknak az adott beavatkozásra. Márpedig ennek a feltárására komoly plasztikai sebészeti konzultáció szükséges, ahol a jelenlegi állapot felmérése mellett alaposan elemezzük az elérni kívánt eredményt, és a műtéti vagy nem műtéti lehetőségeket. A cél, hogy a páciens kiegyensúlyozottan élhessen a saját testében. Ennek multiplikátor effektusa is van, hiszen az önmagunkkal való harmónia közvetlenül kihat a környezetünkre. A mi hívatásunk egyik legnagyobb szépsége az élmény, amikor egy-egy kontrollon vagy köszönőlevélben valaki beszámol róla, hogy milyen pozitív irányban változott az élete. A mi szakmánk nagyon szerencsés, mert ez a változás és öröm sokszor nagyon gyorsan, valamikor néhány hét alatt elérkezik. Mi ez, ha nem az élet jóságának és szépségének helyreállításának része? Hiszen ezzel került a páciensünknél minden a helyére!”

(PG, SAV)

Kapcsolódó cikkek:


Feliratkozás új bejegyzésekre

Thanks for subscribing!


error: Szerzői jogvédelem alatt álló tartalom.