vissza a bejegyzésekhez

Minden, amit a hasplasztikáról tudni kell

Cikkek 2018. szeptember 09.

Mi a hasplasztika? Milyen múltra tekint vissza? Mi történik műtét közben? Miből áll az utógondozás, és mik a veszélyek? Válaszolunk a kérdésekre!

A hasplasztika a leglátványosabb eredménnyel járó plasztikai sebészeti beavatkozások egyike, de összetettsége miatt kiemelten fontos, hogy biztonságos helyen kell történnie.

A „hasplasztika” gyűjtőfogalom

A hasplasztika a hasfal funkcióját és külső megjelenését helyreállító, ezzel együtt esztétikusabbá tevő műtéti technikák gyűjtőneve, melyek közül mindig a páciens egyéni adottságaitól és igényeitől függően kell választania a plasztikai sebésznek.

Mit jelent a jó funkció és az esztétikum egy has (vagy hasplasztika) esetén?

A hasfal funkciója a hasfal statikus tartását, illetve a dinamikus izommozgást és a statikus-dinamikus izomkoordinációt jelenti. Ez olyan, mint egy földrengésbiztos ház alapja: biztosan terhelhetőnek kell lennie. Az „esztétikum” kifejezés egy has – vagy egy hasplasztikai műtét utáni eredmény – kapcsán arra vonatkozik, hogy milyen kontúrok alakulnak ki has-, derék- és csípőtájékon, pl. a heg alatt és felett; mennyire egyenletes a szövetek elrendeződése; továbbá mennyire „rejtett” és kevéssé feltűnő (egyenes vonalú vagy görbült) a heg.

Az esztétika harmóniát is jelent: itt a nőknél (és férfiaknál is) a csípő-derék arány és a has oldalnézetbeli lapossága, formája fontos. A has esztétikája kapcsán is megkülönböztetünk vizuális és taktilis esztétikát. Előbbi például a meztelen testen oldalról vagy felülről jövő fényekben látszó „simaság”; az egyenletes szöveti eloszlás; a köldök ideális pozíciója, átmérője és mélysége, a hirtelen és erős árnyékok hiánya; de az anatómiai egységeket követő kontúrváltások lágy és folyamatosan fokozódó árnyékai is ide tartoznak. A taktilis esztétika pedig a kézzel érezhető (tapintható) minőség: az egyenletes szövetelosztás; a sima (nem túl száraz, nem túl nedves) bőr; a nem kemény, nem kiemelkedő, nem letapadt hegek.

A szép has fogalma szubjektív, de az átlag férfi – akár tudat alatt is – egy szép női has kapcsán az alábbi ismérvekre asszociálhat:

  • Feszes, de nem túl feszes: a has szintje álló helyzetben is a bordaív alatt van.
  • Az izomcsoportok elválasztódása látszik (pl. az egyenes hasizom közötti fehér bőnye függőleges behúzódása – lat. linea alba), de maguk az izmok nem (nem szálkás).
  • A köldök középen helyezkedik el, a medencecsont hátsó felső szélével (medencelapát) nagyjából egy szinten.
  • Lágy vonalú kerete van a bordaív és a medencecsont határolásával.
  • Szemből a deréknál, a köldök vonala felett valamennyivel van a legszűkebb, legkeskenyebb része. Itt az oldalsó határ határozottan konkáv. (A férfiakéval ellentétesen, akiknél az oldalsó ferde hasizom hasa miatt a köldök vonala alatt még kicsit szélesebb is lehet.)
  • A legszebb női köldök vertikálisan ovális alakú, mivel az optikailag szűkíti (keskenyíti) a derekat, és komoly tudat alatti szexuális kisugárzást ad, mivel kicsit imitálja a női szeméremrés formáját.
  • A szép has feletti és alatti idomok konvexek: a mell alsó pólusa, a csípőlapát és a rajta lévő zsír konvex idomokat ad; a derék konkáv vonalait, a deréktáji gerinc vonalait ez harmonikusan egy „S” alakba viszi.

Létezik mini, midi, teljes és kiterjesztett hasplasztika is – a típusokat az indikációkkal együtt a beavatkozás részletes leírásánál ismertetjük bővebben. A személyes konzultáció alkalmával történő pontos állapotfelmérés éppen ezért elengedhetetlen.

A hasplasztika története

Noha maga a plasztikai sebészet már évezredek óta ismert tudományág – amely a nevét egyenesen az ókori Görögországból, a „plasztikosz” (alakítani, formálni) szóról kapta –, a hasplasztika viszonylag rövid múltra tekint vissza. Az egyiptomiak és a görögök már operáltak hasat, ahol a seb gyakran a mai értelemben vett hasplasztika vonalát követte, mely egy évszázadnál alig hosszabb története során, az orvostudomány rohamos fejlődésével azonban rengeteg változáson ment keresztül ahhoz, hogy a páciensek a manapság elérhető tökéletes eredményt élvezhessék.

Először hasi zsír- és bőrfelesleggel rendelkező köldöksérves betegeknél végeztek hasonló műtétet az 1890-es évek Franciaországában. A zsír- és bőrfelesleg eltávolítására itt nem elsősorban esztétikai célból volt szükség, hanem egyszerűen azért, hogy az orvosok hozzáférjenek a sérvben érintett szövetekhez. A látványos testkontúr-szépülésre mindössze nagyon kellemes „mellékhatásként” tekintettek, ami olyannyira felkeltette a figyelmet nemzetközi berkekben, hogy 1899-ben már az egyesült államokbeli Marylandben került sor az első szó szerinti hasplasztikai műtétre. Bár ennek a kimenetelével annak idején mind az orvos, mind pedig a páciens elégedett volt, az akkori technika tökéletlensége még természetellenes – konkrétan köldök nélküli – megjelenést eredményezett. Szerencsére francia és német sebészeknek 1905. és 1909. között sikerült megoldást találniuk a köldökmegőrzésre, amihez a köldök körül ejtett metszés kellett. Az 1920-as évekbeli technikák már a köldök belső anatómiáját is megtartották.

Ez lényeges előrelépésnek számított, ám az akkori eredmények mai szemmel nézve még mindig távolinak mondhatóak voltak az ideálistól. A hegképződés és az elért forma megőrzése nagy gondot jelentett akkoriban, ráadásul még a tökéletes metszési helyet és varrattechnikát sem fedezték fel. A két világháború során bekövetkezett rekonstrukciós sebészeti „forradalom” azonban jelentős fejlődést hozott a tudományágba, s ezt a hasplasztika terén is lehetett hasznosítani.

Az 1960-as és 70-es években sikerült javítani a hegek megjelenésén, és minden addiginál hatékonyabban alakítani a kontúrokat. 1988-ban a zsírleszívást is a hasplasztikai műtét részévé tették, amivel még többféle alkaton lehetett segíteni. Az 1990-es évektől pedig előtérbe kerültek a szövegkímélő technikák, amik zöld utat nyitottak az kevesebb komplikáció és egyre gyorsabb felépülés felé.

Kinek lehet szüksége hasplasztikára?

Általában olyanok fordulnak ilyen kéréssel plasztikai sebészhez, akiknek nagymértékű fogyás után, a bőrfelesleg miatt helyre kell állítani a kontúrokat (ún. „kötényhas”), illetve azok az édesanyák, akiknek a hasán maradandó nyomot hagyott a terhesség – akár szétnyílt hasizmok formájában is. Fontos tudni, hogy a hasplasztika nem fogyasztó műtét! Olyanoknak javallott, akik már nem szeretnének jelentős testsúlyváltozáson keresztülmenni, és más beavatkozással egyidejűleg is el lehet végezni, például mellplasztikával egy ülésben, vagy a kifejezetten kismamáknak szánt Mommy Makeover részeként.

Miből áll a hasplasztika?

Dr. Pataki Gergely, a Premium Plasztikai Sebészet vezető orvosa az egyik legmodernebb, legkiválóbb technikát használja a teljes hasplasztikánál: egy brazil módszert, mégpedig dr. Oswaldo Saldanhának, a brazil plasztikai sebész társaság korábbi főtitkárának módszerét. (A két szakértőt személyes ismeretség is összeköti). Saldanha főorvos úr könyvekben és nemzetközi publikációkban is leírt módszere ötvözi a szövetkímélő technikákat és a hatékonyságot. Egyszerre művészen „latinos” és határozott, ugyanakkor alapjairól épülő, stabil „németes”. A nehezebb esetekben – amikor a két egyenes hasizom nagyon szélesen szétnyílt, azaz nagy rectus diaisthasis áll fent –, akkor Pataki doktor a Dr. Oscar Ramireztől, a Johns Hopkins Egyetem professzorától tanult izomtároló egység-különválasztásos („compartment separaration”) technikát használja. Ennek lényege, hogy az egyenes hasizmot borító izompólyát az izom lefutásával párhuzamosan bemetszi, így jobban modellálható, varrható és közelíthető a két egyenes izom, szebb és funkcionálisan jobb eredményt adva.

„Hasplasztika során eltávolítjuk a felesleges bőrt és zsírréteget, valamint megerősítjük a hasfali izomzatot is, ha szükséges” – mondja Pataki doktor.

„A nagyjából két-háromórás műtét során a bikinivonalban ejtünk metszést, azon kívül pedig általában körbemetsszük a köldököt is. Igyekszünk minél kisebb sebfelületet hagyni, ezért csak az egyenes hasizmok fölötti sávban preparáljuk fel magasan a hasfal bőrét. Oldalt pedig, tehát a ferde hasizmoknál, szövetkímélő technikával lazítunk a kötőszöveti rostokon, hogy a csak részben alapjukról felemelt, de vérellátásukban nem korlátozott szövetek megfeszítésével eltávolítsuk a felesleget. A széthúzódott egyenes hasizmokat közelítő öltésekkel, a hasfal oldalán felemelt lebenyt pedig úgynevezett magas-oldalsó feszítő öltésekkel (High Lateral Tesion Sutures és High Superior Tension Sutures) húzzuk lefelé és középre. A köldök felett és a köldök környékén ún. progresszív feszítő öltéseket alkalmazunk (Progressive Tension Sutures) így zárjuk a holttereket (elkerülve a bevérzés vagy folyadékgyülem lehetőségét), illetve kevesebb súrlódásra adunk lehetőséget, és fesztelenítjük az hasplasztika sebének rétegeit, kedvezőbb hegérést elősegítve.

Köldök-áthelyezéses hasplasztika esetén a következő lépésben új helyen rögzítjük a köldököt, oda bevarrjuk a hasfal középen, végül pedig a megfeszített bőrt lehúzzuk az alhasra, hogy ott precíz varrattal rögzítsük. A lebenyt oldalról lefelé, középre húzzuk. A hasplasztikához ultrahangos szikét használunk, és egyidejűleg vibrációs zsírleszívást is végzünk. Az ultrahangos szike „hidegen”, szövetkímélő módon vág és a piezoelektromos kristály által keltett gyors mechanikai rezgések segítségével rögtön csillapítja a vérzést. Szövet- és sejtkímélő hatása abban rejlik, hogy azokat nem forrósítja fel, mint például az elektromos kés. Precíz munkát tesz lehetővé hasplasztikák során. A vibrációs zsírleszívást (Power Assisted Liposuction) szintén a szövetkímélő technika miatt használjuk, de fontos következménye a nagy effektivitás és az elért szöveti egyenletesség is.

Ma egy jól sikerült hasplasztika kötelező része a zsírleszívás. Ez a szövetek minél jobb modellálhatóságát és az egyenletes szövetvastagság kialakítását szolgálja. Fogyás után nem elég a visszamaradt bőrfelesleget eltávolítani a hastájékról: mindenképpen szükséges kiegészítő zsírleszívás, és a fent említett hasfal-erősítő varratsor. Gyógyulás után szebb (optimális esetben tökéletes) kontúrokra és roppant diszkrét hegre lehet számítani, ami még bikiniben sem látszik” – fejezi be a műtét ismertetését dr. Pataki Gergely.

Ebből is látszik, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem csupán a felesleges bőr kimetszéséről, hanem igen komplex beavatkozásról van szó. Általánosságban érvényes, hogy az összetett operációknál az esetleges komplikációk kockázata is magasabb, amelyet viszont megfelelő sebészi technikával, műtéti körülményekkel és utógondozással minimálisra lehet csökkenteni. A leggyakoribb műtéttechnikai hibák közé tartozik a nem kellően pontos levarrás miatti „szamárfül”, illetve a csúnya, lépcsős kontúr is.

A körülményekből adódó veszélyeket pedig a legjobban felszerelt, nemzetközi irányelveknek is megfelelően sterilizált műtőkben tudja visszaszorítani a plasztikai sebész. Ugyanakkor léteznek olyan szövődmények, amelyek bármilyen műtétnél előfordulhatnak: ide tartozik a bevérzés, a savóképződés vagy a gyulladás. Sebgyógyulási zavar inkább igen zsíros szövetek esetén következhet be, mely időben felismerve szépen kezelhető. Átmeneti kellemetlenségképpen pedig a bőridegek sérülése időleges érzészavarhoz vezethet.

Az utógondozás kiemelten fontos!

Hasplasztika után általában 1-2 éjszakát kell a kórházban tölteni. A szövetek között ilyenkor természetes módon felgyülemlő folyadék elvezetésére szolgáló dréncsöveket a hazaengedés után az első kontrollon távolítjuk el, amire nálunk az 5. napon kerül sor. Varratszedés a háromhetes kontroll környékén várható. Az eredmény stabilizálásához, tehát az új kontúr megtartásához elengedhetetlen az érintett területre megfelelő nyomást gyakorló, varratokat tehermentesítő kompressziós ruha (hasi szorító öv vagy nadrág) viselése még 4-6 hétig. Az első 2 hétben pihenés javasolt, sportolni pedig legalább 8 hétig nem lehet. A normál életmódhoz való fokozatos visszatérésről érdemes a kontrollokon egyeztetni a plasztikai sebésszel, habozás nélkül feltéve a felmerülő kérdéseket.

Reális elvárások az eredménnyel kapcsolatban

Fontos tudni, hogy a zsírleszívás nem fogyasztó műtét. Így sok esetben el kell érni az ideális testsúlyt, mielőtt a plasztikai sebész azt a hasplasztikával együtt elvégezheti. Nem csak a hasfalon kívülről – tehát a bőr alatti régióból – szükséges fogyni, hanem a beleken és a hashártyán lerakódott ún. zsigeri zsír leadása is fontos, mert az egy szorosra varrt hasnál is előboltulást idézhet elő; a fokozott egészségügyi kockázatokról nem is beszélve. A hasplasztikához életmódváltás szükséges több mozgással és kalóriaszegényebb étrenddel.

A hasplasztika tehát nemcsak zsírleszívás, hanem a bőrfelesleg kimetszése is, ugyanakkor a zsírleszívás a jól sikerült hasplasztika elengedhetetlen része! Lényeges, hogy a csontos mellkas és a csontos medence olyan anatómiai határok, olyan adottságok, amelyeknek lefutását nem lehet megváltoztatni, tehát az eredménnyel kapcsolatos elvárásoknál ezekkel kell számolni. Heg nélküli hasplasztika pedig nem létezik, ám nyoma a megfelelő műtéti technika és utókezelés mellett alig láthatóvá vékonyodik, illetve halványul. Hangsúlyozzuk, hogy a hasplasztika más beavatkozásokkal is kombinálható – pl. mellplasztikával, vagy a „Mommy Makeover” kismama-helyreállító műtétek bármelyikével.

(PG-SAV)

Kapcsolódó anyagok:


Feliratkozás új bejegyzésekre

Thanks for subscribing!


error: Szerzői jogvédelem alatt álló tartalom.