egy hálás – imáron 20 évvel fiatalabb!! – Nő.

2015. november 18. - 17:08

Kedves Pataki Doktor úr!
Csak remélni tudom, hogy nem igaz az a mondás, hogy akire sokat gondolnak az csuklani kezd, mert akkor Ön tavasz óta egyfolytában csuklik, amikor tükörbe nézek. Vagyis minimum egy nap háromszor, a reggeli készülődésnél, az ebéd előtti kézmosásnál és este a fürdőszobában. Ahányszor belenézek a tükörbe elcsodálkozom, hogy annak ellenére, hogy tudom, fáradt vagyok és annyi idős, amennyi (most ezt úgy sem mondom meg) a tükörből viszont mégis egy kipihent, üde, minimum 20 – 25 évvel fiatalabb arcom néz vissza! A sajátom! Nem egy fura ismerős, idegen arc, HANEM a saját, természetes, de legalább 25 évvel fiatalabb arcom!
Mihez hasonlítsam ezt az örömöt?! Nem lehet betelni a csodálkozással, pedig nem egy váratlan varázslattól lett, hanem az ön arcplasztikai műtétjétől, amit én éltem át, …mégis, nem lehet betelni a látvánnyal, mire képes ma az orvostudomány, pontosabban Ön Doktor úr! Hihetetlen megtapasztalni, hogy ilyen lehetséges! Nem kicsit változtatta meg az életemet, holott előtte sem néztem ki éppenséggel rosszul! De egyre nehezebb volt elfogadni, egyre jobban feszélyezett pár mély és szigorú mimikai ránc, ezért nem mondanám, hogy túl nehezen döntöttem a műtét mellett!
Miután régebben Ön operált, “szépített” egy másik testrészemet, és az eredmény gyönyörű lett, ezért természetes volt, hogy ismét Önhöz forduljak az arcplasztikai műtéttel kapcsolatban.
Azt sem mondhatom, hogy különösebben féltem vagy tartottam az operációtól, pedig addig minden – a neten – fellelhető videót megnéztem ezzel kapcsolatban, (az arcműtétekről készült videókat is! ) és pestiesen szólva a látvány nem volt semmi!! HÚÚ! De ennek ellenére egyrészt azért nem féltem, mert Ön Doktor úr nagyon részletesen elmondott mindent a műtétről, valamint a műtét utáni relatíve hosszú és sok türelmet igénylő lábadozásról, valamint a várható, végső eredményről. Emellett minden tízszer feltett kérdésemre türelmesen, megértően válaszolt és magyarázott el mindent újra és újra, megértve aggodalmamat és jogos kíváncsiságomat. Másrészről, azt gondoltam, hogyha már elhatároztam magam és bízom is Önben, (hiszen az egyik “referencia munkáját” évek óta boldogan “viselem”!) mitől féljek? Úgy gondoltam maga a műtét nem fáj, hiszen végigszunyókálom. Ami utána jön, és el kell viselni azt megbeszéltük, majd azon leszek, hogy megpróbáljam minél türelmesebben tűrni. Mindent a végeredményért! Ráérek akkor sóhajtozni, … majd kiderül, hogy fáj, vagy mi is lesz azalatt a “kényszervárakozós” gyógyulási 3 hónap alatt?
Így, utólag már elmondhatom a még hezitálóknak, hogy jól tettem, A LEGJOBBAN, hogy nem féltem és belevágtam (már hogy a Doktor vágott bele! Ugyanis a műtét – akármilyen is a látvány a videón, azt úgy sem én néztem, hanem a Doktor! Én azalatt aludtam jó pár órácskát. A műtét utáni ébredés után már az iPademen nyugtatgattam a családom, hogy jól vagyok.
A megjósolt három hónap lábadozásból 2 és fél hónap lett! A sebek – amik a legnagyobb meglepetésemre NEM LÁTSZOTTAK! – egyáltalán nem fájtak! Nem tudom az okát, de őszintén mondom, nem hiányoltam! A bőröm húzódásán és a lábadozás alatti nem túl lelkesítő látványon kívül (amit úgy kerültem el, hogy elkerültem a tükröt! talán csak a 2 és fél hónapos “házi őrizet” az, amit el kell viselni. Amit nem nehéz betartani szerintem, mert akkor az ember arca még elég érdekes látványt nyújt ahhoz, hogy ne kívánkozzunk az utcán sétálgatni. De ez idő alatt egy percig sem unatkoztam. Rengeteg dolgot lehet csinálni otthon, amit addig halasztgattunk, nem értünk rá, stb. Olvasni, tv-zni, gondolkozni, dolgozni,(ha például az embernek olyan munkája van, amit számítógéppel megoldhatunk) tanulni, stb, stb,…hipp-hopp elszáll az idő!
A két és fél hónap után azonban olyan fantasztikus és csodálatos a változás, ami bármit megér, nemcsak ennyi türelmet! Kár, hogy nem tudom (mert szeretnék azért nem közszereplővé válni!) fotókkal bemutatni, bizonyítani, milyen csodát tett Pataki doktor!
Két ok miatt írtam most a vendégkönyvbe. Az egyik, hogy azoknak a nőknek, férfiaknak, akik tartanak a műtéttől, vagy annak esetleges negatív eredményétől, vagy kétségeik vannak, elmondjam, megtudják, hogy valójában mi várható! El kell mondjam, hogy az életem egyik legjobb döntése, “befektetése” volt, hogy ezt a műtétet megcsináltattam! És a szerencse, hogy megtaláltam és rábíztam magam a – szerintem – legjobb plasztikai sebészre, Pataki doktorra, akit tiszta szívből ajánlok mindenkinek!
A második ok, amiért írtam, hogy még egyszer elmondjam Pataki doktor úrnak, hogy milyen boldogságot okozott a csodálatos munkájával, mennyire hálás vagyok érte, és hogy még egyszer szívből megköszönjem Neki ezt a csodálatos változást!
Köszönettel és üdvözlettel a Doktor úrnak és segítő, kedves munkatársainak:


Feliratkozás új bejegyzésekre

Thanks for subscribing!


error: Szerzői jogvédelem alatt álló tartalom.