Mónika

2016. szeptember 21. - 17:32

Kedves Pataki Doktor úr!
Jónéhány hónappal ezelőtt én magam is páciensei leveleit olvasgatva döntöttem úgy, hogy felkeresem. Segítségért fordultam Önhöz, mert a már kislánykorom óta hőn áhított szép formás keblek helyett csak mellecskéket kaptam a természettől. Biztos sokan vannak még így ezzel és biztos sokan meg is tudnak békélni vele, számomra azonban komoly lelki problémát kezdett jelenteni. A doktor úr végtelen türelmének, melyelt a konzultációink során tapasztaltam, az ő figyelmes megértő, szeretetteljes személyének, művészi vénájának és nem utolsóként említendő precíz szakmai tuásának köszönhetően ma boldogabb nő vagyok.
Íme a történetem.
24 éves vagyok és nem mondhatom, hogy nem volt meg szinte mindenem a mellműtétem előtt, mert nem igaz, csodálatos férjem első kamasz szerelmeként fiatalon feleségül kért és mindig is éreztette velem, hogy szépnek tart. De számomra a nőiesség csodálatos szimboluma a szép fejlett női mell, így aztán minden párkapcsolati sikerem ellenére is vágytam rá, hogy teljesebbnek érezzem magam. Mert a műtétet megelőző időben már eljutottam odáig, hogy szégyelltem magam amiért nekem olyan fejletlenek. Elszorult a szívem mikor nők közt tartózkodván azzal szembesültem, hogy mindenkinek van valamilyen és nekem olyan fejletlen mint a kislányoknak. Sokszor elkedvetlenített, és nem tudtam már jól érezni magamat társasági programokon ha eszembe jutott. Nagyon hiányoltam a felnőtt nővé válásomból, talán nem is sikerült úgyéreznem a műtétig, hogy felnőtt kifejlett nő vagyok. Sokan mondták a műtét előtt, hogy “Jaj milyen gyönyörű leszel majd!”. Nem azért vállaltam a műtétet hogy még szebb legyek, én szépnek éreztem magam előtte is, hanem azért hogy a nőiesebbnek, teljesebbnek érezzem magam. Ez szorosan együtt jár, de nem ugyan az számomra.
A nagy döntés előtt több alkalommal is találkoztam a doktor úrral, aki aggodalmas kérdéseim sorára a legnagyobb türelemmel válaszolt, megtisztelve engem részletes magyarázataival. Tényleg nagyon sok kérdést tettem fel, mert nagyon féltem a szövődményektől, és a döntéstől magától is, de Ön idejét nem sajnálva oszlatta el félelmeimet. Ekkor már tudtam, Öné a teljes bizalmam, és ha egyszer megműttetem magam, Önhöz fordulok.
Az első műtéti időpontom előtt két nappal azonban megtorpantam. Lemondtam. Rettenetes félelem kerített a hatalmába, teljesen elbizonytalanodtam. Nem csoda, ez egy nagyon komoly életre szóló döntés, amelyet a szüleim ráadásul teljes mértékben elvetettek. Fiatal vagyok még, nagy hatással vannak rám, talán még nem történt meg a megfelelő mértékű érzelmi leválás, így a hatásukra meginogtam és lemondtam. Hiába éreztem, hogy szeretném, nem bírtam meghozni a döntést.
Hiba volt. A nagy dillema után egyáltalán nem könnyebültem meg, csak még jobban vágyódtam az áhított mellekre, és még depresszívebb lett a hangulatom. Végül annyi érzés kavargott már bennem hogy kénytelen voltam pszichológus tanácsát kérni. Ő segített tisztán látni. Két hét múlva a doktor úr gyönyörű szép melleket varázsolt nekem.
Hozzászokni a tudathoz, hogy megműtöttek, hogy nekem is vannak szép formás melleim nem ment egyik napról a másikra. De végig erőt adott az a sok apró élmény, amit csak azérthet igazán akinek a semmiből lett. Hogy hozzá ér a felkaromhoz, hogy séta közben mozog, hogy ott van mikor zuhanyzok, hogy ha leveszem a melltartómat este attól még marad mellem…Apró örömök. Mikor ezeket először éltem meg rendszreint könny szökött a szemembe. Ezek a pillanatok segítettek átvészelni a felépülés időszakát. Már másnap a haza úton éreztem, valami megváltozott. Egy új élet vette kezdetét.
Kedves Doktor úr,
köszönöm, hogy segített nekem.
Páciense,
Mónika.


Feliratkozás új bejegyzésekre

Thanks for subscribing!

 Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
error: Szerzői jogvédelem alatt álló tartalom.