Mónika

2016. szeptember 21. - 17:32

Kedves Pataki Doktor úr!
Jónéhány hónappal ezelőtt én magam is páciensei leveleit olvasgatva döntöttem úgy, hogy felkeresem. Segítségért fordultam Önhöz, mert a már kislánykorom óta hőn áhított szép formás keblek helyett csak mellecskéket kaptam a természettől. Biztos sokan vannak még így ezzel és biztos sokan meg is tudnak békélni vele, számomra azonban komoly lelki problémát kezdett jelenteni. A doktor úr végtelen türelmének, melyelt a konzultációink során tapasztaltam, az ő figyelmes megértő, szeretetteljes személyének, művészi vénájának és nem utolsóként említendő precíz szakmai tuásának köszönhetően ma boldogabb nő vagyok.
Íme a történetem.
24 éves vagyok és nem mondhatom, hogy nem volt meg szinte mindenem a mellműtétem előtt, mert nem igaz, csodálatos férjem első kamasz szerelmeként fiatalon feleségül kért és mindig is éreztette velem, hogy szépnek tart. De számomra a nőiesség csodálatos szimboluma a szép fejlett női mell, így aztán minden párkapcsolati sikerem ellenére is vágytam rá, hogy teljesebbnek érezzem magam. Mert a műtétet megelőző időben már eljutottam odáig, hogy szégyelltem magam amiért nekem olyan fejletlenek. Elszorult a szívem mikor nők közt tartózkodván azzal szembesültem, hogy mindenkinek van valamilyen és nekem olyan fejletlen mint a kislányoknak. Sokszor elkedvetlenített, és nem tudtam már jól érezni magamat társasági programokon ha eszembe jutott. Nagyon hiányoltam a felnőtt nővé válásomból, talán nem is sikerült úgyéreznem a műtétig, hogy felnőtt kifejlett nő vagyok. Sokan mondták a műtét előtt, hogy “Jaj milyen gyönyörű leszel majd!”. Nem azért vállaltam a műtétet hogy még szebb legyek, én szépnek éreztem magam előtte is, hanem azért hogy a nőiesebbnek, teljesebbnek érezzem magam. Ez szorosan együtt jár, de nem ugyan az számomra.
A nagy döntés előtt több alkalommal is találkoztam a doktor úrral, aki aggodalmas kérdéseim sorára a legnagyobb türelemmel válaszolt, megtisztelve engem részletes magyarázataival. Tényleg nagyon sok kérdést tettem fel, mert nagyon féltem a szövődményektől, és a döntéstől magától is, de Ön idejét nem sajnálva oszlatta el félelmeimet. Ekkor már tudtam, Öné a teljes bizalmam, és ha egyszer megműttetem magam, Önhöz fordulok.
Az első műtéti időpontom előtt két nappal azonban megtorpantam. Lemondtam. Rettenetes félelem kerített a hatalmába, teljesen elbizonytalanodtam. Nem csoda, ez egy nagyon komoly életre szóló döntés, amelyet a szüleim ráadásul teljes mértékben elvetettek. Fiatal vagyok még, nagy hatással vannak rám, talán még nem történt meg a megfelelő mértékű érzelmi leválás, így a hatásukra meginogtam és lemondtam. Hiába éreztem, hogy szeretném, nem bírtam meghozni a döntést.
Hiba volt. A nagy dillema után egyáltalán nem könnyebültem meg, csak még jobban vágyódtam az áhított mellekre, és még depresszívebb lett a hangulatom. Végül annyi érzés kavargott már bennem hogy kénytelen voltam pszichológus tanácsát kérni. Ő segített tisztán látni. Két hét múlva a doktor úr gyönyörű szép melleket varázsolt nekem.
Hozzászokni a tudathoz, hogy megműtöttek, hogy nekem is vannak szép formás melleim nem ment egyik napról a másikra. De végig erőt adott az a sok apró élmény, amit csak azérthet igazán akinek a semmiből lett. Hogy hozzá ér a felkaromhoz, hogy séta közben mozog, hogy ott van mikor zuhanyzok, hogy ha leveszem a melltartómat este attól még marad mellem…Apró örömök. Mikor ezeket először éltem meg rendszreint könny szökött a szemembe. Ezek a pillanatok segítettek átvészelni a felépülés időszakát. Már másnap a haza úton éreztem, valami megváltozott. Egy új élet vette kezdetét.
Kedves Doktor úr,
köszönöm, hogy segített nekem.
Páciense,
Mónika.


Feliratkozás új bejegyzésekre

Thanks for subscribing!


error: Szerzői jogvédelem alatt álló tartalom.