P

2015. szeptember 27. - 17:04

Szeretném veletek megosztani a történetemet, ezzel segítve az orvosválasztásban, döntésben, hiszen a plasztikai műtét komoly dolog, nem mindegy, hogy kire bízod a tested.
2007. tavaszán elhatároztam, hogy aszimmetrikusan elálló füleimet megműttetem. Nem akartam tovább takargatni. Bejelentkeztem dr. R-hez, aki menő doki, a tévében is időnként feltűnik. Megnézte a füleimet és azt mondta: „ megcsináljuk, nem gond”.
Eljött a nagy nap, szép környezetben, szép műtőben megtörtént a beavatkozás. Kifizettem (nem keveset), gyógyszert kaptam, hazamentem és vártam a csodát.
1 hét ülve alvás után alig vártam, hogy megszabaduljak a fejemet satuként szorító nyomókötéstől. A füleim fejhez simulóak voltak … egy teljes hétig, aztán az egyik fülem – amelyből nemcsak porcot kellett kivágni, hanem a kagyló részt is formálni kellet volna – fokozatosan visszaállt az eredeti, műtét előtti pozíciójába. Hát nem hittem a szememnek.
dr. R. úgy gondolta, hogy biztosan elmozdult a kötés. Felajánlotta, hogy megcsinálja újra, és ez valóban így is történt, csak már nem a csodaklinikán, hanem egy állami kórház műtőjében. Várnom kellett egy-két órát amíg nagy nehezen rám került a sor. A műtét alatt kétszer kiment telefonálni, hisz valószínűleg sokkal fontosabb dolga is volt annál, mint hogy már megint velem foglalkozzon. Bekötözték a fejem, felállítottak aztán mehettem az öltözőbe felöltözni, amit időközben a takarítónők bezártak az utcai ruhámmal együtt … szóval katasztrófa volt. Félúton hazafelé felhívtam, mert eszembe jutott, hogy még antibiotikumot sem írt fel. Azt mondta, ha úgy gondolom – hisz … idézem „az első gondolat a jó gondolat”- ír egy receptet. Biztos voltam benne, hogy ezúttal minden rendben lesz, bár így utólag magam sem értem, hogy miből vontam le ezt a következetést. Hát tévedtem! Egy hét után megint elkezdett visszaállni a fülem. Azt mondta dr. R, hogy még szorítsuk tovább a fülemet pánttal, hogy legyen ideje jól összeforrni a porcnak és egyébként is van rajta egy ödéma, annak is jót fog tenni. Kötéslevétel után majdnem egy hónapig szenvedtem, nyomorgattam a fülemet, de mindhiába. A fülem ismét visszaállt a műtét előtti pozíciójába. Persze a doki azt állította, hogy velem, azaz a fülemmel van a baj mert túl vastag benne a porc. A fülem felső részén lévő ödéma elmúlt, … miután a pólusokon keresztül távozott a benne pangó nem kevés genny … soha többet nem akartam plasztikai sebészt látni.
Miután megszületett a kislányom, a szoptatás következményeként a melleim kisebbek lettek és megereszkedtek, az évek előrehaladtával pedig csak egyre rosszabb lett a helyzet. Észrevettem, hogy a környezetemben több anyuka is megcsináltatta a melleit, de én kitartottam. Elég volt!
Aztán jött a barátnőm, hogy a dr. Pataki Gergely milyen szépen megcsinálta xy-nak és hogy milyen precíz, alapos munkát végzett meg …bla, bla,bla.
2014-ben a férjem unszolására elmentünk hozzá. A dokinak semmi esélye nem volt. Nem tudtam mit is akarok, meg hogy egyáltalán akarom-e. Majdnem 2 órán keresztül nyúztam?. Megbeszéltük a műtét időpontját, majd visszamentem még egy műtét előtti konzultációra, és megint előadtam a kis „szettemet”. Legyen nagyobb, legyen kisebb, legyen ilyen, meg olyan, meg én sem tudom hogy milyen. Az igazság az volt hogy féltem és bizalmatlan voltam.
Ő nagyon kedves és türelmes volt minden kérdésemre válaszolt és újra meg újra elmagyarázott mindent. Kommunikációjában, intelligenciájában összehasonlíthatatlan dr. R-el, de olyan mély nyomokat hagyott bennem az említett doki, hogy nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy mi lesz ha megint rosszul döntök…
És harmadszor is visszamentem, mert megszületett a nagy ötlet. Megmutattam neki a fülemet, amit „nem lehet megcsinálni”. Úgy gondoltam, hogy ha sikerül, akkor a melleimet is rá lehet bízni. No meg figyelem, hogy mint hogy csinál.
Nagyon sokat dolgozott a füleimen (mindkettőn), hiszen először rendbe kellett tenni, amit az előző orvos maga után hagyott. A gyógyulási idő alatt sokszor visszahívott kontrollra, minden alkalommal leápolgatta, lefertőtlenítette a hegeket, kötést cserélt és még mindig nagyon türelmes és kedves volt. A füleim gyönyörűek és a hegek láthatatlanok lettek.
Aztán rákészültünk a mellműtétre…
A pánik elmúlt, meggyőzött, megismertem és tudtam hogy jó kezekben leszek. Csepp alakú implantátumot választottunk, a férjemmel nagyjából belőttük az implantátum méretét, de a végső döntés az övé volt. Ja és ha már ott voltam a köldöksérvemet is helyrehozta.
Amikor először megpillantott rögtön kiszúrta, hogy gond van a köldökömmel és idézem: „ezt egy magára valamit adó orvos nem hagyja így”. Nekem ezt soha senki nem mondta. Soha egyetlenegy orvosnak sem tűnt fel, pedig amióta az eszemet tudom kidudorodó köldököm volt. Én azt hittem hogy ilyen csúnya és kész. A műtét előtt bejött, megkérdezte hogy minden rendben van-e, aztán miközben berajzolta, hogy mi hová kerül folyamatosan beszélt hozzám, ami nagyon jó feszültségoldó volt.
Legközelebb a műtőben találkoztunk, beszéltünk pár szót, aztán se kép se hang. Amikor felébredtem nem voltak különösebben nagy fájdalmaim. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor tornázol és utána izomlázad van. A nővérkék segítettek mindenben. A doki még késő este bejött hozzám széles mosollyal az arcán. Elmesélte, hogy jól sikerült a műtét, bár nem volt könnyű, mert a mellizomzatom nem volt szokványos (persze ő nem így fogalmazott). Az utógondozást ugyanolyan körültekintően, aprólékos precizitással végezte, mint a fülemnél.
A végeredmény: vadi új gyönyörű mellek, tökéletes, a mell alatti redőben megbúvó alig látható hegek. Ja és a köldököm? Hát szép csajos köldököm lett!!
Nagyon örülök, hogy dr. Pataki Gergelyt megismerhettem. Szakmai felkészültsége, embersége, precízsége és végtelen türelme páratlan.
Mindenkinek csak ajánlani tudom.


Feliratkozás új bejegyzésekre

Thanks for subscribing!


error: Szerzői jogvédelem alatt álló tartalom.