Zsófi

2018. április 10. - 14:47

Majd egy éve ígéretet tettem egy nagyszerű orvosnak, – Dr. Pataki Gergely plasztikai sebésznek – hogy részletes leírást készítek az élményeimről. A saját szemszögemből, őszintén, minden lényegeset leírva. A téma mellnagyobbítás, átlagosnál nagyobb mérettel, és mindennel, ami vele jár.

A lányok életében vannak bizonyos történések, amik egyrészről elkerülhetetlenek, másrészről meghatározzák későbbi személyiségünket. Csak úgy tekintünk majd rájuk, mint mérföldkövek a nővé válásunk útján. Ilyen eseménynek hívnám az első menstruációt, vagy azt, amikor valakinek elkezd nőni a melle, vagy először lesz szerelmes, és először csalódik. Ezek általában minden lány életében „nagy dolognak” számítanak. És igenis hatással van a későbbi önképünkre/gondolkodásmódunkra, hogy hogyan éljük meg ezeket a helyzeteket.

Az indok:

Ha az osztályban neked kezd el legkésőbb nőni a cicid, akkor valószínűleg nem a melltartóvásárlás lesz a kedvenc témád a csajokkal. Vagy ha épp látványosan le vagy maradva még a gimi alatt is, akkor elég valószínű, hogy elkezded majd szégyellni. Mert lássuk be nem jó azt megtapasztalni, hogy tesi órán csak téged lehet összekeverni a tanító néni óvodás kislányával, és amúgy is milyen jó lenne, ha az a felső ami legutóbb annyira megtetszett, rajtad is pont olyan jól állna, mint azon a csajon C-ből. Jó lenne, ha a szalagavatós ruhád lehetne pánt nélküli, vagy úgy egyáltalán felvehetnél bármilyen ruhát, aminek a mellrésze szabott, vagy merevítős, anélkül, hogy a szomszéd városból is belátnának a köldöködig. Lényeg a lényeg, ha nem tartozol a szerencsésebbek közé, és bajban vagy a saját testképed elfogadásával, akkor könnyen kialakul egy tudat alatti vágy, hogy milyen jó lenne ha… ezt az érzést talán le tudod győzni az évek alatt, talán nem.

Másik indokot úgy tudnék még elképzelni, hogy te voltál a „jó csaj a C-ből”, befejezted a sulit, megtaláltad életed szerelmét, összeházasodtatok, gyereketek lett… és ez lehet, hogy nyomot hagyott a testeden. Lehet, hogy nem tudod vagy nem is akarod elfogadni, hogy bizonyos dolgok megváltoznak. Ha a férjed véletlen megnéz egy másik nőt, akaratlanul is eszedbe jut, hogy nála te jobban néztél ki. Még ha csak a kirakatot nézte, és rajtad kívül más eszébe sem jutna, ez a kis gondolat, akkor is bele tud mászni egy nő fejébe. Ezzel nincs is semmi baj. Van lehetőséged arra, hogy „megszépítsd” magad, vagy elfogadd, hogy úgy vagy gyönyörű, ahogy vagy. Az nem számít, hogy a melled lóg vagy sem, csak az számít, hogy te jól érezd magad a bőrödben. Valakinek ehhez szüksége van egy „kis segítségre”.

Bárhogyan is döntesz nagyon fontos, hogy az égvilágon senki ne befolyásoljon. Ha a műtétet választod az csak a saját döntésed legyen, mert csak úgy fogod tudni helyretenni a fejedben a műtét velejáróit. Ha biztos vagy benne, hogy te ettől jobban éreznéd magad, akkor vágj bele. DE!!! Ahhoz, hogy biztos lehess, tudnod kell, hogy mit vállalsz. Komolyan utána kell nézned mindennek, és minden kérdésedre választ kell kapnod ahhoz, hogy utána boldog lehess.

Amit érdemes figyelembe venned:

  • visszafordíthatatlan
  • újra meg kell majd műteni
  • az első időszak kínszenvedés
  • HA nagy implantátumot választasz, ruha nélkül, vagy pl. a strandon hanyatt fekve látszani fog, hogy nem természetes
  • tapintásra más lesz (nem nagyon, de te úgyis érezni fogod)
  • érezni fogod, hogy ott van
  • melltartót nagyon nehéz lesz választani (de nagyon jó érzés lesz látni, hogy milyen jól áll)
  • mindenki a cicidet fogja nézni (legalábbis te úgy érzed majd)

Amit nem érdemes figyelembe venned:

  • mások véleményét

Ezt ki is fejteném bővebben, mert ezt kulcsfontosságúnak érzem a döntésben. Ez a műtét CSAK rólad szól. Csak azért vágj bele, hogy TE boldogabb és magabiztosabb legyél. Ez egy EGYÉNI DÖNTÉS, ami csak tőled szabad, hogy függjön, ugyanis a TE TESTEDről van szó, amin nem osztozol senkivel. Ha mást kérdezel meg róla, az alapjában véve a bizonytalanságot jelöli. Ha már meghoztad a döntést, hogy te ezt szeretnéd, természetesen meg lehet (meg is kell) beszélni olyan emberekkel, akikben megbízol. Ez segít eloszlatni a félelmeidet, és jót tesz, ha végre kibeszélhetsz magadból egy olyan témát, amin már régóta gondolkozol. Ha elmondod őszintén mit miért szeretnél, biztos vagyok benne, hogy mindenki támogatni fog.

Ha már eldöntötted:

Először is le kell szögezni, hogy ez egy nagy műtét, ami természetesen sok komplikációval járhat, ezért nagyon fontos az orvos kiválasztása. Orvost nem az ár alapján választunk. A saját tested csak a legjobbat kaphatja, ezért nem érdemes a legolcsóbbra törekedni. Szimpátia, szaktudás, előtte – utána képek, és a konzultáció alapján érdemes dönteni. Annál az orvosnál maradj, aki türelmesen végighallgat, és teljes mértékben megérti, hogy mit szeretnél. Kérdezz tőle nyugodtan bármit, azért van a konzultáció. Nála jobban senki nem fog tudni a kérdéseidre válaszolni. Szégyellősnek nem kell lenni, valószínűleg nem tudsz neki újat mondani, nem kell előtte feszengened.

Ne úgy magyarázd el, hogy mit szeretnél, hogy kiválasztod az interneten az implantátumot, ami épp megtetszik, mert láttál valakit, akinek 360cc van izom alatt, és neked pont olyan kell, mert az nagyon jól nézett ki. Ilyen nincs… mindenkinek más a teste, és más műtéti technikával érhető el a legszebb eredmény. Mondd el, hogy szeretnéd, ha felül is lenne kontúrja, és mindenki észrevenné, vagy épp csak picit legyen nagyobb, ami nem feltűnő, hogy ne te legyél a téma az irodában. Kerek legyen, vagy természetes hatású (igen, olyan is lehet), szélesebb, magasabb, vagy épp laposabb. Mutass képeket, hogy mi az, ami tetszene. Az orvosnak van elég szaktudása és képzelőereje ahhoz, hogy az elmondásod alapján ki tudja választani a számodra legmegfelelőbbet. Ha kétségeid vannak, kérdezz rá, hogy miért azt javasolja amit. Egy jó orvos pontosan meg tudja neked mondani a miértjét.

Ha már megvan az időpont:

Kérdezd meg, hogy mit vigyél be a kórházba! Itt olyan válaszokat fogsz kapni, hogy kisüveges vizet, (mert műtét után nem bírod el a másfél literes teli üveget), vagy elől cipzáras felsőt, ugyanis nem tudod majd magasra emelni a kezed. Készítsd fel a testedet vitaminokkal, bő folyadékbevitellel, és a dohányzás ideiglenes felfüggesztésével! Mosd meg a hajad, mert a műtét után jó darabig (kb. 2 hét), képtelen leszel önállóan hajat mosni. Az én hajam például egy hétig a műtős sapkával volt felkötve, mert nem bírtam el a hajkefét.

Érdemes előre gondolkodni. Ha például pincérnő vagy, akkor az implantátum méretétől, és a műtéti technikától függően minimum 2 hónapot nem dolgozhatsz. Nekem nagyméretű implantátum van izom alatt, 5 hónap után tudtam újra normálisan felszolgálni. Ha tudatosan erősíted a mellizmodat, hamarabb vissza lehet térni a régi kerékvágásba.

A műtét:

Amikor megérkeztem a Lukács kórházba, mindenki nagyon kedves volt, mindent megtettek a kényelmem érdekében. Délután műtöttek, ami kevésbé szerencsés, mert a műtét előtt nem lehet semmit enni. De ha már szépészeti beavatkozásra készülünk, ezt úgy is felfoghatjuk, hogy legalább vigyáznak az alakunkra is. Műtét előtt meglátogatott Rita, az asszisztensnő, beszélgettünk kicsit, ami nagyon megnyugtató volt. (Itt kicsit kitérnék a 2 asszisztensnőre, Ritára és Klárikára, akik már nem tudom, hogy hogyan lehetnének kedvesebbek. Mindenben segítenek, minden kérdésre választ adnak, még hajnal ötkor is. A doktor úr nem is választhatott volna jobban.) Később jött a doktor bácsim, és az altatóorvos. Fontos hogy neki elmondjunk mindent, ami befolyásolhatja az altatást. Pl.: szedünk-e szteroidot, fogamzásgátlót, ettünk-e fájdalomcsillapítót/antibiotikumot, dohányzunk-e? Majd végül jött a műtősfiú pár Xanaxszal, hogy viccessé tegye a műtét előtti utolsó éber perceket. Toltak a műtőbe, utolsó emlékem az, hogy fóliázzák a lábamat (hogy ne fázzon meg). Majd arra ébredtem, hogy leugrom az ágyamról és pisilni indulok, de a nővérek elkapnak, hogy lassan a testtel, mert lóg belőlem 1-1 draincső, meg amúgy sem tudom, hogy hol vagyok. Amikor már teljesen magamhoz tértem, kaptam nagyon finom vacsorát. És a nővérek segítettek mindenben.

Mielőtt leírnám az élményeimet, le kell szögeznem, hogy az én esetem speciális. Ugyanis az átlagnál (300cc – 360cc) nagyobb, majd 500 köbcentis, csepp alakú implantátumot kaptam, félig izom alá. Ráadásnak egy belső felvarrással kiegészítve, hogy a meglévő enyhe asszimetrián javítsunk. Ez azért lényeges, mert a nagyobb implantátum és az izom alá ültetés jobban megviseli a szervezetet, és én alapból rosszul viselem a fájdalmat. Nálam ezért is tartott tovább a felépülés, mint általában szokott, de még itt az elején leszögezném, hogy minden perce egy élmény volt, amit sosem fogok elfelejteni, és bármikor újra belevágnék, még így is, hogy tudom, mi várna rám.

Ébredéskor a közérzetem a rossz és a nagyon rossz között mozgott valahol. A fájdalom erős, de nem kibírhatatlan. Meg a szépségért amúgy is meg kell szenvedni. Az rosszabb volt, hogy a cicim le volt ragasztva, volt közöttük egy gézguriga, be volt fáslizva, a fáslin volt rajta a kompressziós melltartó, az egész le volt szorítva egy gumipánttal, és lógott belőlem 1-1 draincső. Úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt, és ráadásul a fáslival mindennel együtt kívülről úgy néztem ki, mint aki kapott két darab 5 kilós medicinlabdát a pólója alá. Hozzáteszem, úgy is éreztem magam. Ha a mosdóba szerettem volna menni, akkor azt 10 perc tanakodás előzte meg, hogy melyik kezemmel mit fogok megfogni, hogy a lehető legkevesebb mozgással, és emeléssel össze tudjam szedni a csöveket és mehessek. Azt hinné az ember, hogy hasizomból fel tud kelni… de nem… mert az is nagyon fáj. A kezemre sem támaszkodhattam, úgyhogy maga a felkelés is egy 2 -3 perces művelet volt az elején.

Ezen a ponton nagyon fontos, hogy ne keseredjünk el. Felfoghattam volna úgy is, hogy: fáj mindenem, nem tudok felemelni semmit, az eredményt nem is látom, hanyatt fekve kell lennem egész nap, és bár köbcentiben simán lekörözöm a szomszéd 1000-es Suzukiját, egyelőre még a mosdóig is alaphangon 20 perc mire eljutok. Viszont bele kell gondolni, hogy csakis a gyógyulás után szabad kiértékelni, hogy megérte vagy sem. A szoba új színét is csak akkor nézed meg, hogy szép lett-e, ha már megszáradt rajta a festék. Ezt csak akkor tudod fejben helyre tenni, ha tényleg magadért csinálod a műtétet.

Másik nagy szívfájdalmam volt, hogy nem vezethettem. Nem voltam teljes mértékben önálló, mert az első héten el sem tudtam menni otthonról egyedül. A lépcsőházajtónkat nem tudtam kinyitni, a kistáskámat nem bírtam el, csak gombos vagy cipzáras ruhát tudtam felvenni. Sőt… a kedvenc fél literes üvegbögrémet sem tudtam, sem a szekrényből levenni, – nem emelheted a kezed a vállad fölé – de ha le is vette nekem valaki, akkor sem bírtam a számig felemelni. Csak üresen… két kézzel… de úgy meg minek? Szóval bátran mondhatom, hogy az első hetem nem volt éppen felhőtlen, de mint már említettem, túl lehet élni.

Kötéscsere:

Egy hét után mehettem kötéscserére. Már nagyon vártam, mert kíváncsi voltam a végeredményre, és szerettem volna megszabadulni a fojtós fásli rétegtől. Ugyanis ilyenkorra már egy hete nem vettem rendesen levegőt. Csak pihegtem, mint aki nagyon rohant a busz után, és leplezni próbálja, hogy földhöz vágja egy fél perces futás. Pataki doktor úr nagyon kedves és türelmes volt. Minden kérdésemre válaszolt, minden félelmemet eloszlatott, és végre láttam munkája gyümölcsét. Először kicsit megijedtem, mert a szimmetrikushoz semmi köze nem volt. (egy héttel a műtét után nem is szabad elvárni) Itt-ott bedagadva, itt-ott kicsit kék, kicsit lila. De összességében tetszett maga a méret és a forma. A doktor úr megnyugtatott, hogy ez természetes, pár hét és teljesen be fog állni. Igaza volt.

Gyógyulás, és észrevételek:

Ahogy telt az idő egyre több mindenre voltam képes. Körülbelül 2,5 – 3 hét elteltével, már nem lehetett rajtam észrevenni a hétköznapi életben, hogy bizonyos dolgokat nem tudok kinyitni/felemelni. A kompressziós melltartót utáltam, de sokkal jobb érzés volt ezt viselni, mint előtte a push up-ot. A rögzítő ragasztócsík levétele után a bőröm kipattogott, és nagyon viszketett. Körülbelül két hét alatt szabadultam meg tőle. A formája napról napra egyre csodásabb lett, hála a doktor úrnak. Még egy ekkora implantátumnak is tudott természetes formát adni. Jöttek sorba a kérések, hogy: Hagy nézzem meg! Ugye megfoghatom? Ez fáj, ha így csinálok? Mindenki dicsérte, hogy milyen szép, és nem is látszik, hogy nem igazi.

Egy idő után váltottam sportmelltartóra, ami nagy megváltás volt. Azóta a melltartóvásárlás egy kész tortúra, viszont nagyon fontos! Én a munkám miatt 2 hónapig kénytelen voltam pánt nélküli melltartót hordani, aminek a hatása meg is látszik. Igaz már kilenc hónappal a műtét után volt, de – mint azt a doktor úr is elmondta – ekkora implantátumnak mindig kell a tartás. Meg is fogadtam, hogy soha többet nem hagyom el a sportmelltartót.

Így egy év után, már teljesen gyógyultnak mondhatom magam, mégis vannak néha helyzetek, amikor észreveszem az implant jelenlétét. Például futásnál, vagy amikor oldal irányba emelek nehezet. A hason fekvés sem lett a kedvenc alvópózom azóta, és ha véletlen mellbe vágnak, egyenesen sírni tudnék. Még egyszer kiemelném, hogy majd 500cc a méretváltozás, ami magában hordozza a nagyobb odafigyelést és elővigyázatosságot.

Összességében, csak azt tudom elmondani, hogy életem eddigi legjobb döntése volt. Végre elégedett vagyok magammal, és ez egy leírhatatlan érzés egy olyan lánynak, aki mindig is szégyellte magát. A doktor úr pedig igazán profi, hiszen két külön álló, és különböző – mégis sokak által (hibásan) egyként emlegetett, és egyformának gondolt – testrészből, két teljesen szimmetrikus csodát varázsolt. Ami azért nagy dolog, mert ezt csupán a szemmértéke és a szakértelme alapján tudta kivitelezni. Úgyhogy ezúton is szeretném megköszönni Dr. Pataki Gergelynek, hogy ilyen profizmusban lehetett részem, és ezentúl minden nap csodálhatom a munkáját.


Feliratkozás új bejegyzésekre

Thanks for subscribing!


error: Szerzői jogvédelem alatt álló tartalom.