Zsófi

2019. október 08. - 14:40

Balesetemet követően a Szent János Kórház Orthopéd Traumatológiai Osztályára szállított a mentő. A sérülés jellege miatt heteket kellett várni, amíg el lehetett dönteni, hogy amputáció szükséges, vagy esély van helyreállítani a lábam.
Egyik este, amikor már úgy gondoltam, semmi sem fog történni aznap, Pataki doktor úr, mint az Osztály konzulense bejött a kórterembe, megnézte a sérülésem, és a legnagyobb őszinteséggel elmondta, hogy mielőbb le kell fedni a sebet, mert különben nem marad meg a lábam. A szükséges előkészületek után, néhány napon belül- emlékszem, vasárnap volt- ismét a műtő előkészítőben voltam a plasztikai műtétre várva. Féltem az újabb műtéttől, de orvosaim, köztük Pataki doktor nyugodtsága, biztatása oldotta a rossz érzésem. Több órás beavatkozás következett. Mind a műtét, mind a kötözések, kontrollok alkalmával a határozottság, a szakértelem, a kedvesség és ami mindvégig fontos volt számomra, az őszinteség sugárzott az orvosaimról, és az őket, engem segítő ápolókról! Számos műtét, összesen kb 27 hét kórházi tartózkodás, küzdelem árán, 3 év elteltével tanultam meg segédeszköz nélkül járni.
Három és fél évvel a balesetet követően, a hegek és a deformitások javításának lehetőségei mérlegelése érdekében felkerestem Pataki Gergely doktor urat a magánrendelésén, ahol úgy fogadott, mint saját betegét, aki kontrollra jött. Pedig nem a magánrendelésén, hanem a Szent János Kórházban operált! Nem találkoztam vele több, mint 3 éve, de mégis emlékezett rám, arra, hogy milyen állapotból sikerült eljutnunk oda, hogy most a saját lábamon kereshettem fel Őt. Optimizmusa és szakértelme reményt tud ébreszteni az emberben.
Nem tudhatjuk, hogyan alakul a sorsunk, mikor leszünk rosszkor, rossz helyen, mikor ér baleset. Én szerencsés voltam, mert egy segítőkész, elhivatott, nagy szakértelemmel rendelkező orvoscsapatnak, ápolóknak, és gyógytornászoknak köszönhetően visszakaptam a lábam. Tudom mozgatni, használni. Egy ilyen sérülés soha nem múlik el nyom nélkül, soha nem fog úgy mozogni, mint korábban, de megvan, és nem kell éjjelente „lecsatolni” és az ágy mellé tenni. Kicsin múlt!
Köszönöm Pataki doktor úr, hogy akkor, ott a János Kórházban megtett mindent, hogy a lábamon tátongó férfitenyérnyi izom és bőrhiányt pótolja, és ne kelljen amputálni!
További sok sikert kívánok Önnek, és az Önnel együtt dolgozó valamennyi orvosnak, ápolónak! Adjon a Jóisten sok erőt és kitartást, és segítse Önt, hogy még sokáig, nagyon sok embernek-itthon és külföldön- élhetőbbé tegye a mindennapjait!


Feliratkozás új bejegyzésekre

Thanks for subscribing!

 Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
error: Szerzői jogvédelem alatt álló tartalom.